Vailland, Roger: Színházi tapasztalatok - Korszerű színház 14-15. (Budapest, 1960)

V. A színjátékról, mint drámáról

gyűjtést rendeztek a koreai háború áldozatai javára. A soro­kat felosztották egymás között. De a szervezők nagyon hamar észrevették, hogy azok a színészek, akik a darabban az ame­rikai tisztek és katonák ellenszenves szerepét Játszották, jóformán semmit nem kaptak, mig a koreai partizánok rokon­szenves szerepeit alakitó szinészek sok pénzhez jutottak.Azt is megfigyelték, hogy olyan nézők, akik Poster ezredesnek vagy Jimmy hadnagynak egy fillért sem adtak, otthagyták a helyüket - igaz, nevetve, de mégiscsak otthagyták -, hogy adományukkal Lyát vagy a partizán Masant keressék meg. A kö­vetkező előadások során már csak a rokonszenves szerepeket alakitó szinészek mentek gyűjteni a nézőtérre. Ugyanis attól a perctől, hogy a függöny felgördül, a székében ülő néző is - a színjáték minőségétől függően kü­lönböző mértékben - alá van vetve annak az "önmagunkon belü­li kettéválás! folyamatnak", amely a színpadon játszó szí­nészt jellemzi. A néző ott ül a nézőtéren, a színpadtól a rivalda vá­lasztja el, s mellette ott van felesége vagy szeretője, ba­rátja vagy ellensége. Időnként a fülükbe súg valamit, a szí­nész Játékáról vagy a szerző szövegéről. Mindenen rajta a szeme. Észreveszi, hogy a fiatal hősnő blúza félig ki van kapcsolva. Még az is lehet, hogy a darab legmegrázóbb pilla­natában, amikor a hős őt is megrikatja, korántsem érdek nél­kül figyeli, hogyan hullámzik egyik szomszédnőjének keble. De ugyanakkor /ha a darab és az előadás jó/ olyan feszülten vesz részt a színpadon folyó cselekményben, hogy éppen annyi türelmetlenséggel várja a kifejletét, mintha saját sorsa fo­rogna kockán. Ez történt velem is egy Elektra-előadáson a Théâtre des Noctambules-ben; gondolataimat két mögöttem ülő néző foglalkoztatta, mert felismerni véltem bennük annak a fasiszta bandának tagjait, amely néhány nappal azelőtt meg­támadta saját darabom előadását az Ambiguben - és ugyanakkor aggodalom szorította össze szivem Oreszteszért: vajon nem kapja-e rajta Aigisztosz, aki a vártnál korábban tért haza?- 66 -

Next

/
Oldalképek
Tartalom