Vailland, Roger: Színházi tapasztalatok - Korszerű színház 14-15. (Budapest, 1960)

II. A spanyol kabaréról

II» A spanyol kabaréról

A spanyol kabaré, úgy, amint különösen Sevillában,több spanyolországi utazás során, 1930 és 1936 között megismertem, még élénkebb gyönyörűséget szerzett nekem,mint a Dimitrievics-féle cigányegyüttes. Bz a színjáték már komplexebb, mert színpadon folyik és a színészeket a nézőktől rivalda választja el.

A játék szabályai nagyon pontosak. A színpad vonatkozásában:

1. Soha nincs a színen egy színésznél több, és az illető mindig nő;

2. Ének- és táncszámok szigorúan megszabott mádon váltakoznak; az utolsé szám mindig tánc;

3. A számok minőségi rendben fejlődnek, - utolsónak mindig a sztár jelenik meg.

A nézőtér vonatkozásában:

1. A nézők mind férfiak;a spanyol nő nem jár kabaréba;

2. A nép a földszinten, az urak az erkélypáholyokban

ülnek.

Azt hiszem, felesleges hangsúlyozni, hogy itt tipikusan feudális színjátékról van szó; férfiak és nők, urak és a nép szétválasztása megfelel az andaluz nagybirtok-rendszernek.

A színjáték az obszcénség jegyében kezdődik. Az első számok énekesnőinek és táncosnőinek egyedüli gondja a nézők provokálása. Az eszközök a végtelenségig triviálisak; például a tánc vagy az ének alatt egy banánnal játszanak, aztán felbontják és darabjait a nézők közé szórják, akik aztán összevesznek rajtuk és megeszik. De az obszcénség sajátos,- 14 -