Burian, E. F.: Rendező és színház - Korszerű színház 12-13. (Budapest, 1960)

Előszó a Karlovy Vary-i színházi szemináriumhoz

nie és minden ilyen jellegű mesterkedés idővel a felszínre kerül, mint az olajfolt a viz tükrén.

 közönség, amellyel kölcsönösen jól ismerjük egymást, örül, hogy büszke lehet a cseh színház becsületére és csakis ilyen szempontból Ítéli meg sikereit és kudarcait. Megvetéssel utasítja el a kulissza mögötti Ízléstelenségeket, amelyekkel csak meg akarják béklyózni a cseh színházat, hogy megfojthassák. A világ forgatagában egy szilárd pontom maradt: a becsületes művészet és az egészséges, őszinte művészi munka. A közönség és köztem kölcsönös bizalom áll fenn és ennek alapja a közös ügybe vetett hit. Közös ügyünk előtt pedig csak egy cél lebeg: a színház egészséges fejlődése, amely hűen szolgál és süllyed ekörlcstelen haj bókolásba." Körülbelül ezt mondtam 1940-ben,amikor a fasiszta karom mármár belemart a D 34 színházba.

Mit fűzzek ma mindehhez? Mindvégig arra törekedtem, hogy egészséges színházat alkossak, amely az igazságos társadalmat szolgálja. S mert ezt az álmomat nem lehet elvonatkoztatni hazám és dolgozó népe sorsától, elválaszthatatlanul és megbonthatatlanul egyesítettem színházi munkámat földijeim, édes testvéreim gondolataival, eszméivel és céljaival. "Ez a föld, ahol születtünk, az ország, amelyet mindig szerettünk, amelyhez állandóan szilárd, őszinte, természetes és meg nem alkuvó érzések fűztek, ez a f^ld, bármily volt is társadalmi helyzetünk rajta, mindig a legértékesebb üzeneteket intézte hozzánk." Igen, ezt is mondtam a D 34 színház lezárása előtt. Természetesen abban az időben nem nevezhettem világosan nevükön a dolgokat, mivel a Gestapo már mögöttem leskelődött. Ma sem korrigálhatom ki akkor mondott szavaimat. Országom, hasám, amely akkor halálos veszedelemben forgott, s amely most ragyogóan fejlődik, ismételten éberségre szólít fel, hogy őrködjek drága javai felett. 2 javakhoz büszkeséggel sorolhatjuk a színházi művészetet is.- 94 -