Burian, E. F.: Rendező és színház - Korszerű színház 12-13. (Budapest, 1960)
Előszó a Karlovy Vary-i színházi szemináriumhoz
közlési forma és n*a egyszer a tartalomtól függetlenül fejlődik. Végül la as a formai Ügyeskedés a munka tártaimévá ▼élik, majd alpakkád, mint égj felfújt sokszínű és tarka buborék. A SsoTjetumió as eddig megvalósított leghaladóbb - úgy is mondhatjuk a legkorsserübb államformát vette programjába. As Egyesült Államok imperialista programja viszont a technikát helyeste előtérbe. Ezt elszigetelt háborús kalandjaik esstelenségei is bizonyítják. Á mai világot határozottan elválasztja az imperializmus és a szocializmus közötti ellentétek határvonala. Az imperializmus minden, a népi kap itali sírásról és saját erejéről hangoztatott ámitó szólam ellenére elkerülhetetlenül letűnőben van, a szocializmus pedig a világ történelmét egy tetterős ás gazdag humanizmus szellemében épiti. A művészek sehol a világon nem élhetnek ezeknek az ellentéteknek határain kivül. Ham létezik semmiféle mesterséges válaszfal; egyetlen lángász sem vonhatja ki magát a két rendszer közti ellentétek alól. Sartre példája szabályszerűen igazolja, hogy senki sem mellőzheti az imperializmus és a szocializmus közti ellentétek következményeit. Az 6 "je m'engage» elve sem mentette őt meg az esztelen akciók következményeitől, ágyszer az egyik, máskor a másik tábor ellen ir. ő ezt függetlenségnek minősiti. Jellemtelenaégét azonban még azzal is tetézi, hogy soha sem tudhatjuk: a vitázó felek melyikéhez fog csatlakozni éppen. A művésznek hangjával ás müvével nemcsak azért kell tiltakoznia, mert történetesen rosszul aludt, vagy valamelyik ismerősével összeszólalkozott a kávéházban. A művész müvét - véleményével összhangban - önként állítja a társadalmi haladás szolgálatába és ha jelenleg elsősorban a békéért harcol, akkor nem az vezeti, hogy hölgyek társaságában eredeti vagy érdekes legyen, hanem az, hogy résztvegyen a régi igazságtalan világnak egy jobb, boldogabb világgá való átépítésében.- 09 -