Burian, E. F.: Rendező és színház - Korszerű színház 12-13. (Budapest, 1960)

Söpörjétek ki a színpadot! (Apám emlékének)

■am hiába mondja F.A.Subart, Karai Slmanovskyról irt tanul­mányában, a színészi alkotás múlandóságáról: "A halál nem bántja a színészt, sőt egyenesen használ neki* Minden más, nem drámai művész után - legyen az irá, festő, zeneszerző, szobrász vagy építész - fennmaradnak a müvek, amelyeken ké­sőbb is ellenőrizni lehat a kortársak véleményét. A jó véle­ményt nem egyszer már maga az a tény dönti meg, hogy az utó­dok véleménye más, mint apáiké volt. Az Ízlés vagy bizonyos művészi nézetek változásával gyakorta lehullanak olyan nevek is, amelyek a maguk korában magasan tündököltek". A "színészi szabadság" híveinek leggyakoribb érvei a modern színpad ellen főképp a tér megoldásával foglalkoznak. Mielőtt még megkísérelném a "színészi szabadságinak ezt a részét boncolgatni, lehetetlen meg nem említeni egy kis tör­ténetet még a konvencionális színházaknál eltöltött gyakor­latom idejéből. Engedjék meg, hogy a történet pontos helyét és szereplőinek nevét elhallgassam. Röviden, jelen voltam egy rendező-kollegám próbáján. Bz a rendező egy bizonyos da­rabban a színpadon egy elég valószínűen ható szobát állított fel és ebben a szobában az egyik fontos szerepet egy olyan színész játszotta, aki eléggé ismert volt már ahhoz, hogy - ahogy ezt mondani szokták - "ne hagyjon beleszólni" a dolgá­ba. Az én szerencsétlen rendezőkollegára pedig elkezdte szí­nészünket "beállítani". Nem mondhatom, hogy rendezni, mert sem a tér felfogása, sem a munka módszere nem volt rendezés­nek nevezhető. De a szóbanforgó színész már a szinpadralépés pillanatától kezdve olyan ellenállást tanúsított a kulisszák közötti bárminemű beállítással szemben, hogy sohasem fogom elfelejteni. Sohasem megy ki emlékezetemből a színész leg­hatásosabb érve, amely a rendezővel folytatott izgatott han­gú vitában elhangzott: "Elvégre én vagyok ennek a lakásnak a tulajdonosa, vagy nem?" - kiabálta a sötét nézőtér felé. Va- 1abonnét a sötétből a rendező félénk hangja válaszolt: - "De ez nem lakás, ahogy mondani tetszett, hanem szinpad, és a szobát tessék mint kulisszát felfogni", - "Maga engem ne ta­- 77

Next

/
Oldalképek
Tartalom