Burian, E. F.: Rendező és színház - Korszerű színház 12-13. (Budapest, 1960)

Söpörjétek ki a színpadot! (Apám emlékének)

A renaező, a szerző korának szempontjából ás annak a kornak szempontjából, amelyben ó maga alkot, megkeresi ás megtalálja a legmegfelelőbb típusokat a darab alakjaihoz.Ezt kőveti a rendező,a szcenlkus és a jelmeztervező közötti megbeszélések sora, amelynek eredményeként megszületik a darab szinrevitelének struktúrája. Ezeknek a megbeszéléseknek legfontosabb kiindulópontja: meghatározni a témát, a problémát, amely köré a darab épül. A rendezőnek, a szcenikusnak és a jelmeztervezőnek mindegyiknek a maga szakmájában meg kell találnia a témához legtökéletesebben illő kifejezési formát. S csak amikor a munka zöme nagyjából készen van - azaz a szín felépült és néhány fénypróba Is volt már, amelyek során kipróbálták a színpadi teret - akkor kerülhet sor az első színpadi próbára.

Hangsúlyozom: a színpadon mindennek életképesnek kell lenni, semmilyen elem nem lehet zavaró, mindennek, ami a színpadon történik, a darabot kell szolgálnia.

A szinrevitelnek ennél az alkotó módjánál hogy fest az első színpadi próba?

 rendező vagy a rendező kollektíva mégegyszer elemzi a szerzőt, a kort, amelyben a szerző élt, valamint a darab témáját és problematikáját. Ennek során a rendező vagy a rendezői kollektíva képzeletében kialakul, hogy milyennek kell lenniük az egyes szerepeknek* Az első próbán a színészek felolvassák a darabot. Ezt követően a színpadi előkészítő munka /az intonáció, a beszéd ritmusa, az egyes dialógusok kidolgozása/ az asztal mellett történik,mindaddig,amig a színészek kívülről tudják szerepüket. Majd a színpadi munka és a próbák magasabb foka következik. A színpadon ekkorra már mindennek készen kell lennie úgy, hogy a színész teljesen , kész színpadi1# érkezzék,* Ott már úgy kell mozognia mint * bemutat ón üa a színészek még nem hordják a jelmezeiket, akkor olyan ruhát kell hordaniok, amelyben szerepüket markirozás nélkül játszhatják.Minden kelléknek»amelyre a színésznek- 63