Burian, E. F.: Rendező és színház - Korszerű színház 12-13. (Budapest, 1960)

Söpörjétek ki a színpadot! (Apám emlékének)

radi áll, akik a múltból rekedtek itt és a csehszlovák náp legtisztább küzdelme ellen a "kultur-hitlerizmus" százlaját emelik fel.

Megérett az idő, hogy a világ tudomást szerezzen mozgalmunkról, fájdalmainkról és szégyenletes gazdasági helyzetünkről, amelyet tudatosan idéztek elő azok, akik a mi művészetünknek halott hirét költik, amiért nem vagyunk hajlandók szatócsáruként kimérni és fogyasztani azt, amiben a művészetet látjuk....

Ma, amikor a világon a reakció általános hulláma száguld keresztül,az egyes művész nem tudhatja honnan várja rohamát, éppen ma szükséges, hogy hazánk művészetének legértékesebb erői összefogjanak és ugyanakkor azok se maradjanak tétlenül, akiknek tehetsége még nem bontakozott ki és alkotásaik hivatalos körökben még nem keltettek visszhangot. Francia barátaink már megértették ennek fontosságát. A Maison de la Culture, a párizsi haladó kulturház - amelynek csak Párizsban 800 000 tagja van - az egész országban megrendezte a haladó művészek kiállításait és megtalálták az együttműködés útját az olyan festőkkel, mint Picassó, Miró, Max Ernst és mások, megtalálták megalkuvást nem ismerő útjukat a dolgozó néphez s egyúttal azt az utat, amelyen a dolgozó francia nép felfelé, a kulturált Pranciaország csúcsai felé haladhat. Mi Csehszlovákiában - szerény körülményeink között - ugyanezen az utón kívánunk haladni.

Csehszlovákia dolgozó népét szüntelenül biztosítani kell arról, hogy a modern művészek akkor sem ellenségei, ha művészetük egyelőre talán még a dolgozó nép széles tömegei számára érthetetlennek tűnik. A csehszlovák dolgozó népet szüntelenül tájékoztatnunk kell arról, hogymiként a dolgozó nép ideológiája erejével küzd a szociális követelésekért,úgy harcolnak a modern művészek saját frontjukon és sajátos fegyvereikkel ugyanazokért a célokért.

A mi feladatunk az, hogy elsősorban saját Íróink színdarabjait játsszuk, saját költőink verseit szavaljuk és- 46 -