Burian, E. F.: Rendező és színház - Korszerű színház 12-13. (Budapest, 1960)
Söpörjétek ki a színpadot! (Apám emlékének)
Igen, nemsokára rátok is átragad ez a hév ás velük együtt fogtok dalolni, Mácha dalai a földről! a legszebb himnusz, az álét diosőitő áneke, amelyhez mág számtalanszor vissza kell majd térnünk mosolygó, odaadó bizalommal. Volt idő, amikor minden szép szóért küzdenünk kellett. Akkor szemünkre vetették, hogy trükkökkel érünk el hatást. A térért küzdöttünk, a tárért, hogy megszabaduljunk a hamis polgári szeméremtől, amely csak akkor oltja el csillárjait, ha vétket akar eltakarni. Küzdöttünk az elfüggönyözött ablakok, az átlátszatlan drapériák mögötti hamis szentimentalizmus ellen, hogy a lemenő napnál az iró a világosságból visszatükröződő uj fényeket fedezzen fel. A szürke árnyékban uj teret találtunk és csak azt világítottuk meg, amit akartunk. Eretneknek nyilvánítottak bennünket azok, akiknek képzeletvilágára rácáfolt ez az uj igazság ás azok, akik vagy mindenüvé egyformán akartak fényt szórni, vagy mindent egyformán a sötétségbe rejteni. Ma már világos, hogy nekünk volt igazunk, hiszen a költő velünk együtt énekelt az éles fényben megjelenő kezekről, amelyek könnyeket csalnak ki szemünkből és ezek a könnyek nem folynak többé szét a primitiv álszenteskedés festékén és rizsporán, mert ezt a mázt a költő szavai már rég feleslegessé és avulttá tették. Saját életünket akarjuk látni a színpadon. Vágyainkra és problémáinkra választ keresünk a színházban, bánatunkra vigaszt szeretnénk kapni és elveink megvalósításához segítséget. Természetesen a színháznak nem kell mindezt utszéli nyelven elmondania! A költő - ha valóban költő - ezeket a gondolatokat versbe foglalja úgy, hogy megpezsdüljön a vérünk. A költő dialógusai az életnek és az életről szőtt álmoknak esszenciáját adják. A költő álma a ti álmotok és fantáziája annyira kikristályosodott,hogy bizalommal átadhatjátok és igen gyakran át is kell adnotok magatokat neki. A színpadot felfedezni és igazi feladatát megválóaitani - ez költő dolga és ilyen értelemben költő a színész és a rendező is. Ezt a színpadot csak úgy a semmiből nem lehet- 27 -\
