Gémier: Színház és világnézet. Beszélgetések 1925-ből - Korszerű színház 11. (Budapest, 1960)
Röviden szólva, én azt kérem, hogy a színpadi szerzők az igazság gondolatát plántálják a mai emberek leikébe, hogy ez a gondolat minden embert egyesitő társadalmi hitvallás gyanánt hassa át a lelkeket." • * • "Rövid szünet után Gémier igy folytatta: "De nemcsak uj ihletforrás kell ahhoz,-hogy a színház megujhodjék -.eszközeiben is meg kell fiatalodnia. Erről már beszéltem is. A színháznak, hogy minél jobban hatalmába ejtse a lelkeket, az érzékeket és hogy minél jobban betöltse társadalmi hivatását, valamennyi művészeti ágat magába kell foglalnia. Ezt az egységet, amely a görögöknél és a francia középkorban oly nagyszerűen valósult meg, megtalálhatjuk Molière comédie-ballet-jeiben amelyeknek bűbájos közjátékalt Lulli szerezte. De amióta Molière a Képzelt beteg harmadik juro-ja után örökre lelépett a szinpadról, a költészet, a muzsika és a tánc szövetsége felbomlott. A modern színdarabok szövegéhez csak a legritkábban csatlakozik zene és még ritkábban koreográfia. Ami viszont operáinkat illeti, ezekben épp ellenkezőleg a zene nyomja el a szöveget és a libretto szerzője még akkor is, ha irodalmi remekműveket dolgoz fel, igyekszik azokat gyermeteggé tenni, hogy minél kisebb mértékben vonja el a zenéről a figyelmet. így tehát az egyes művészetek, ahelyett, hogy szelíd egyetértésben húznák a Múzsa szekerét, széttépték közös hámjukat és messze távolodtak egymástól. És ez nagy kár. Nem is lehet megérteni,hogy miért dobja el a mai színház ezeket a kezeügyébe eső lehetőségeket. Végül ahhoz, hogy a színház újra a lelkek irányitója legyen, és hogy újra visszanyerhesse teljes nagyságát, az egész néphez kell szólnia. 48 -
