Gémier: Színház és világnézet. Beszélgetések 1925-ből - Korszerű színház 11. (Budapest, 1960)
Az emberi erőfeszítések olyan kultuszát tapasztalhatjuk ma, amely a jellemek erejét bizonyítja. Felfedezők néznek szembe a halállal és gyakran ez is az osztályrészük, amikor a sarkvidékek elérésére törekednek vagy megmásszák a legmagasabb hegycsúcsokat. Van,aki szinte csak egy dióhéjban szeli át az óceánt. Az atléták a legszigorúbb fegyelemnek és gyakran életveszélyes próbatételeknek vetik alá magukat, hogy megdöntsék a rekordokat. És nem az anyagi siker elérése a fontos nekik, hanem az, hogy dicsőségükkel egyben hazájukra is dicsőséget hozzanak. A repülők azon versenyeznek, hogy ki képes közülük a legnagyobb távolságot berepülni és emberfeletti fáradságok árán szelik át a levegőt, egész földrészek fölött. A tudománynak állandóan megvannak a maga mártirjai. Fiatal orvosok állandó életveszély közepette küzdik le a járványos betegségeket.Rendszeresen olvashatjuk az újságokban,hogy a röntgen-sugarakat embertársaik javára felhasználó tudósok apránként mintegy elevenen égették el magukat,előbb ujjaikat,azután kezüket, majd karjukat veszítették el, amig végül bele nem haltak. És ott vannak a hétköznapok szerény hősei, akikről eenkisem beszól, akiknek a fényképe soha nem jelenik meg a napilapokban -, akik igen alacsony összegekért lassankint halálra dolgozzák magukat, hogy biztosítsák szeretteik megélhetését . Megrágalmaznék tehát a ma nemzedékét, ha azt állítanék, hogy nem képes erkölcsi emelkedettségre. Az említett eseteket nem azért soroltam fel,hogy a szerzők számára mintegy kijelöljem azokat a típusokat, amelyeket színpadra kell vinniük. Én magam tiltakoznám legjobban az olyan színház ellen, amely mintegy a vallási épülést szolgáló kis füzetekhez hasonlóan azt a könnyű feladatot választaná, hogy egyesegyedül a szép példamutatásokat ünnepelje és mindig csak az árnyék nélküli fényt tükrözné vissza.- 43 -
