Gémier: Színház és világnézet. Beszélgetések 1925-ből - Korszerű színház 11. (Budapest, 1960)
Amikor tehát egy-egy színészt irányítani akarunk,számolnunk kell személyiségével, képességeivel, külső megjelenésével, ügyességével stb.Sajnos, maguk a színészek is túlságosan hajlamosak rá, hogy azonnal azt kérdezzék a rendezőtől: Hogyan csinálná, hogy mondaná ezt az én helyemben? A legjobb, ha,lehetőség szerint, kitérünk kérdéseik elől, hogy ne akadályozzuk egyéniségük kibontakozását. Azt hiszem, válaszoltam kérdésére.Vannak további kérdései ie?" "Minden bizonnyal. Például a következő. Sok csodálója van annak a rendkívüli életszerűségnek,amellyel Ön a tömegjeleneteket szinreviezi. Szeretném tudni, hogyan éri el ezeket a valóban megrázó hatásokat. Ez bizonyára nehéz és bonyolult munka." Gémier. - "Távolról sem annyira, mint hiszik. Egy bizalmas vallomást tesznek önnek, mely talán meglepően hangzik. Minél több szereplő játszik egy darabban, annál könynyebb megrendezni." "Önnek talán igen." Gémier. - "Minden olyan rendezőnek, aki tudja a mesterségét. Azt viszont elismerem, hogy ilyen kevés van. Jegyezze hát meg a következőket: Amikor egy tömeg életjelenségeit akarjuk utánozni, merőben felesleges, hogy a tömeg valamennyi tagjának különkülön állítsuk be a játékot. A legjobb, ha a tömeget különböző csoportokra osztjuk s a csoportok élére egy-egy vezetőt, egy színészt, vagy értelmes statisztát állítunk, ennek megjelöljük a szükséges mozdulatokat és azután rábízzuk a csoport többi tagjának betanítását. Vegyünk például egy képzelt helyzetet. Valamilyen tömeg fellázad egy bűnös ellen és megbüntetését követeli. Meg kell magyaráznunk az egyes csoportok vezetőinek, hogy mit kívánunk. Mondjuk meg nekik, hogy karjukat emeljék a bűnös- 29 -