Gémier: Színház és világnézet. Beszélgetések 1925-ből - Korszerű színház 11. (Budapest, 1960)

Szóbáj £ igazi dolgozószoba. íróasztal áll benne, ás színházi könyvekkel telerakott könyvespolcok. A polcon semmiféle rend, de Gémier minden könyvének tudja a helyét, akár csukott szemmel is megmutatná.

A kis, egylábú asztalok kézirathalmazokkal vannak tele. A székek is. Néhány köteg' az alacsony és széles ágyra is jut belőlük, amely inkább egy dolgozó-asztalhoz hasonlít s áttekinthetetlenül rendetlen.

Egy sereg egymás hegyére- hátára dobált vörös, kék, zöld, sárga fUzet hever rajta.Gémier alig tud tőlük kinyujtózkodnl. Amikor felébred, keresgélni kezd közöttük. Ledob egy színdarabot, mert párbeszédeit Ízetlennek találja, majd mohón egy másik olvasásába kezd, ez előbb megávalragadja, majd untatni kezdi, abba is hagyja, de anélkül, hogy kedvét vesztené, már megint hozzákezd a mindig bujkáló remekmű kereséséhez. Hány szerző reménysége bukott el ezen az ágyon! Az illúziók halálának valóságos csatatere! És néha a sors egy-egy kegyeltje győzelmet is arat rajta.

Amikor eszébe juttattam látogatásom tárgyát, Így válaszolt :- "A rendezés... Ennek a szónak megvan az a furcsa tulajdonsága, hogy egyes kritikusok dühbe gurulnak tőle.

Azt mondják, hogy a rendezés a színház istenosapása, mert megöli a szöveget.

Gyakran igazuk is van, szemrehányásuk sok esetben valóban telibe talál.

De tévednek, ha minden rendezőt egy kalap alá vesznek és egyformán elitéinek. És vajon állandó ellenszenvük nem a "rendezés" szó rossz értelmezéséből származik-e?

A valóságban sohasem határozták meg ennek a kifejezésnek az értelmét.

A legtöbb ember asszír palotákat, aranylamé köpenyeket, tollbokrétákat, rugkapáló lovakat, véget nem érő felvonulásokat és szemkápráztató világítási effektusokat ért rajta.- 22 -