Gémier: Színház és világnézet. Beszélgetések 1925-ből - Korszerű színház 11. (Budapest, 1960)
"Most cár világosan látom, mit ért azon, hogy a színház hitvallás. Azt hiszem azonban, hogy az ilyen színház napjainkban agonizál,hiszen a mai ic«r«£k legnagyobb része, a hiraa elődJkkel ellentétben, alig gondol arra, hogy korának irányítója legyen. Legfőbb szándékuk az, hogy meg-megclrógaseák a valamennyiünkben szunyókáló, jól ismert állatot." Gémler. - "És épp ez az, amit én a szemükre hányok. Jórészük valóban a pornográfia mocsarában lubickol. Még azok is, akiknek irodalmi igényük van, csak holmi kié uracsok és hclgyikék ezerelml kalandjaival foglalkoznak, ás - egyébként nem tehetségtelenül - ezeknek szexuális lélektanát boncolgatják. Állandóan a férj, a feleség, és a szerető sokszor megrágott szénáján kérődznek. Házasságtörés, és megint házasságtörés, mindig csak házasságtörés. Nem tudják abbahagyni. Azt hiszem, ez nagyon káros. Ezzel ezemfcen, ha elődeik példáját követnék s a nézők nemesítésére, üdvös érzelmek felkeltésére törekednének s felvilágosítanák őket a Jövő útjairól, színházunk nem lenne többé beteg. Egyszóval sajnálom, hogy a mai drámairodalom semmiféle hitvallást nem fejez ki."- i'e menjünk tovább -, szóltam közbe. - \i is lehetne ma ez a hitvallás? ön az állampolgári hit-vállárról beszélt. Azt hiszi, ennek a fogalomnak elég átiitőereje van ahhoz, hogy Íróinkat darabok Írására ihlesse, a közönségből pedig lelkesedést váltson ki? Egyáltalán beszélhetünk-e társadalmi hitvallásról a mi laposan haszonleső korunkban? Gémler. - "Feltétlenül. • • • Mindenkinek joga van a szabadsághoz és mindenki köteles a mások szabadságát tiszteletben tartani. - Másokkal- 15 -I
