Gassner, John: Válság a színpadon - Korszerű színház 10. (Budapest, 1960)

drámai forma egymás mellett élését az a tény igazolta, hogy a haldokló lány lázálma éppoly "igaz", mint a darab bármely másik eleme.

A realista dráma úgyszólván már a modern színház kezdetétől fogva alkalmazott szimbolikus figurákat és tárgyakat, úgyhogy Arthur Hiller részéről csaknem szokványos eljárás volt 1947-ben a háttérben álló elsatnyult fa alkalmazása az Édes fiaim családi katasztrófájának jelképezésére. A szimbólumok ilyen "természetes" alkalmazásának korai példáiként említhetjük A vadkacsát és a Sirályt. A sirály jelképessége különösen megragadó Nyinára, Csehov hősnőjére való alkalmazásában, akit Trigorin, a középkorú regényíró elcsábít. Maga Trigorin ülteti ezt a szimbólumot mind a néző, mind pedig Nyina tudatába.Az a sirály,amelyet Konsztantyin, a reményeiben csalódott fiatalember a tó közelében lelőtt, adja Trigorinnak az ötletet egy Nyinához hasonló falusi lány történétéhez, aki szabadon élt mindaddig, amig egy napon meglátja őt egy férfi, akinejt pillanatnyilag nem lévén más elfoglaltsága, "elpusztítja, mint itt ezt a sirályt". David Magarshack találóan igy jellemzi a szimbolizmust: "Költői kifejezési módja az élet egy igen közönséges tényének,nevezetesen a szépség elpusztításának olyan emberek által, akik azt nem látják meg és nincsenek tudatában a szörnyű bűnnek, amelyet, elkövetnek".10, Konsztantyin megöli a madarat, mert öngyilkossági fenyegetőzéssel akarja Nyinát megijeszteni és Nyina szeretője, Trigorin a középkorú ember hiúságával könnyelműen elcsábítja őt. Hagarshack meghatározása: "az élet egy igen közönséges ténye" a kulcsa ennek* a realista iró szimbóluma objektiv tényből ered és meghatározott, mig a szimbolista iró szimbóluma természeténél fogva határozatlan.

Ma habozás nélkül vegyitjük a realisztikus és a szimbolista stilust. Említésre méltó újabb példája volt ennek

lo.Chekhov the Dramatist /New-York*Auverne Publishers,1952.- 8 -