Gassner, John: Válság a színpadon - Korszerű színház 10. (Budapest, 1960)

Valószínűleg elkerülhetetlen volt, hogy a teatralista és formalista kísérletek a maszkok alkalmazása felé hajoljanak, amint az a klasszikus görög színházban és a primitív szertartásokban megvolt. A maszknak, mint drámán belüli lélektani szükségességnek, legfigyelemreméltóbb alkalmazása talán a Brown, a nagy istenben fordult eló, amelyben az egyik szerepló felveszi a másiknak a maszkját, hogy ezzel jelezze a szerepcserét.ügy látszik,későbbi müveiben ONeill nem szívesen mondott le a maszk használatáról; az Amerikai Elektra rendezési utasításaiba is belefoglalta az arckifejezések ezzel egyenértékű merevségének és időnkénti felcserélésének követelményét. De a maszkok első, pszichológiailag teljesen indokolatlan és formalista szinpadi alkalmazása legalább másfél évtizeddel a Brown, a nagy isten előtt jelent meg, amikor 1911-ben Gordon Craig néhány tervet készített Yeats; A homokóra és A baile-1 parton cimü produkcióihoz az Abbey Theatre-ben. A szereplők formális elmaszkirozása jellemezte az olyan müvek előadását is, amilyenek Yeats későbbi, a japán No-drámák hatására irt egyfelvonásosai, a Federal Theatre Hatalom cimü "élő újságja"^-** és a Berliner Ensemble Brechts Kaukázusi krétakör-előadása, amelyet 1955 nyarán Párisban láthattunk. Az indokolás változó volt és kétségkívül továbbra is változó lesz; a maszk eszközül szolgált a szereplők különböző célokból történő személytelenné tételéhez. A Hatalomban például az indokolás nyíltan szatirikus volt, mivel a kilenc maszk a "kilenc öreg embert", az amerikai Legfelsőbb Bíróság biráit ábrázolta, akiket Franklin D. Roosevelt elnök azzal vádolt, hogy

73. A szubvencionált Federal Theatre, az USA egyetlen állami színháznak nevezhető színháza a harmincas évek végén híressé vált epikus stilusu, un. "élőujságn-produkcioiról. 1937-ben mutatta be e műfaj leghíresebb termékét, a Hatalmat /Power/, amelynek szkecossorozatát Arthur A- rent irta, Lee #áiner zenéjével. /- A szerk./- 51 -