Gassner, John: Válság a színpadon - Korszerű színház 10. (Budapest, 1960)

tett volna arranézve, hogy a színházat nem a teatralizmus specialistái szolgálják szükségszerűen a legjobban. A sok tapasztalattal és nagy színpadi gyakorlattal rendelkező Reinhardt,aki a naturalista felfogású Otto Brahmnál^0, jellemszinészként kezdte, értett hozzá, hogy minden rendezési módszert a saját hasznára fordítson. Igaz, kijelentette, hogy "nincs a színháznak egy olyan formája sem, amely az egyetlen igazi művészi forma lenne".Mindazonáltal az a szenvedély, hogy a színpadot eszköznek használja ragályos jelmondatának - "a színház a színházé" - érvényesítésére, tőrbecsalta még ezt a ravasz rendezőt és vállalkozót is, akinek Közép-Európában úgy látszik csapatosan akadtak követői. Reinhardt, mindvégig megmaradva rendező-virtuóznak, aki képes volt Cralget is kommerclalizálni és szimbolista álmokat világothökkentő teatralizmussá változtatni, izgalmas, ha nem is egészen kielégítő eredményeket ért el Grosses Schauspielhausában, egy újjáépített berlini cirkuszban. Itt tömegjeleneteket rendezett egy nagy előszínpadon,amely nyelvszerüen nyúlt be a nézőtérre, nagyon hasonlóan az Erzsébetkor! emelvény-színpadhoz vagy egy háromnegyedes aréna-ezin-/ pádhoz. Reinhardt is helyezett el színészeket a nézőtéren /ezt a fogást sok évvel később 1935-ben a Leftyt várva cimü sztrájk-dráma rendezésénél alkalmazták/, amikor a Julius Caesart és a Danton halálát rendezte. Célja természetesen az volt, hogy a nézőt mintegy a történelmi események résztvevőjévé tegye. '

Az ilyen és ehhez hasonló produkcióknál alkalmazott teatralizmust vulgarizált illuzionizmusnak nevezhetnénk;erre a vulgarizációra élesen mutatott rá Herbert Ihering berlini kritikus,^* Reinhardt 191o-es Oedipus Rex-rendezésé-60. Otto Brahm /1856-1912/ hires német rendező, a német naturalizmus vezéralakja, megalapítója a Freie Bühne nevű szinháznaki amely Hauptmann darabjait mutatta be. /- A szerk./

61. Herbert Jhering /Ihering//sz.1888/ jónevü német marxista kritikus. /- A szerk./- 41 -