Gassner, John: Válság a színpadon - Korszerű színház 10. (Budapest, 1960)

Norman Marshall^1*, aki részletesen beszámol Gray ki- Bérleteiről, * elismeri, hogy ez a módszer hatásos volt olyan széles mozdulatoknál, mint amilyen egy király megkoronázása /e sorok Írója ebben is kételkedik/, de egyebekben csődöt mondott. Marshall azt állítja, hogy "az eredmény zavaróan hasonlóvá vált a néma találósdihoz és a közönség figyelméből túl sok pazarlódott el annak kitalálására, hogy a színészek különböző mozdulatai milyen kellékekre vonatkoznak".^* Gray is egyike volt azoknak a teatralistáknak, akik színészeiket úgy irányították,hogy azok belépése és távozása a nézőtéren keresztül történjék.

Marshall beszámolója Gray pályafutásáról valóban legjobb összefoglalása a szélsőséges nem-realista kísérletezésnek az angolul beszélő világban. Marshall, aki Cambridge-ben együtt dolgozott Grayvel, azt a következtetést vonta le, hogy a "hétéves szakadatlan kísérletezés végeredményben gyakorlatilag semmiféle hatással nem volt az angol színházra." És ezt nem lehet teljes egészében a brit nyárspolgárság nyakáoa varrni. Gray munkája "fokozatosan puszta szeszéllyé és különcködéssé fajult". A rendezés iránti érdeklődése annyira minden egyebet felemésztő, rendezési stílusa pedig olyan szélsőséges volt, hogy "egyetlen szerzőt sem sikerült arra ösztönöznie, hogy a Fesztiválon alkalmazott előadási módszereknek megfelelően irjon darabot". Még.. Shakespeare müvei is alig jelentettek többet nyersanyagnál a rendező számáras Gray görkorcsolyát szerelt Böffen Tóbiás ás Keszeg András talpa alá, Rosalindát pedig cserkészegyenruhába öltöztette. Amikor pedig Gray Velencei kalmár-rendezésében Portia megkezdte a kegyelemről szóló beszédét,a bíróság tökéletes uralomba süllyedt és "a biró jojózással ütötte agyon az időt", amely játék akkor divatos volt Angli-51, Norman Marshall /sz. 19ol/ angol' származású rendező, színigazgató és színházi esztéta. /- A szerk./

52. The Other Theatre /Londons John Lehman, 1947/ 53-71.old, 53* O.ott, 61.old.- 37 -