Gassner, John: Válság a színpadon - Korszerű színház 10. (Budapest, 1960)

zetője félre nem érthető kísérletet tett, hogy lerombolja a realisták "valóság-illúzióját". Ha az eredmények örvendetesed, de egyszersmind meghökkentőek is voltak, ennek oka az, hogy a teatralizmust, mint minden más módszert, időnként helytelenül alkalmazták. A teatralizmus különösképpen csábítja a rendezőket virtuozitásuk fitogtatására. A csábitáB folyamata voltaképpen megkezdődik abban a pillanatban, amikor elhatározzák, hogy áthágják a negyedik fal konvencióját.

Nekünk, akik a mai színház fejlődésére törekszünk, tisztában kell lennünk a bennünket fenyegető veszéllyel:Mi, akik újból felfedeztük a teatralizmust a magunk számára,miután Ibsen előtt vagy huszonöt évszázadon át divatban volt, voltaképpen mind parvenük vagyunk benne. Mi szándékoltan tettük magunkévá, mig a bohócok és más közvetlen mulattatók kérkedés nélkül végezték feladatukat a mi magasan hordott orrunk előtt, így bizony némi mérséklettel kell mérlegelnünk legszellemesebb eljárásaink egynémelyikét, és meggondoltan kell azokat alkalmaznunk, im hadd döntsük le bizonyos célok érdekében a képzeletbeli negyedik falat. Nyíltan szinjátékos művészetünknek bizonyos varázsa is lesz és bizonyos kapcsolatot is teremt színészek és nézők között; mindkét következmény kívánatos - feltéve azonban, hogy nem lesz túlsók a varázs és tulkevés az dgyéb, ha többre törekszünk, mint egyszerű szórakoztatásra és hogy nem lesz túlméretezett "a közönség részvétele", amely a színházat a tapasztalat szerint vaudeville-előadássá, vagy óvodává változtatja! Túlzásba mehet a közönség részvétele olyankor, amikor például a színészek a széksorok között hancuroznak, ceamem lehorzsolva a bőrt a nem eléggé óvatos néző lábszárcsontjáról.

Némileg zavaró az is, ha az ...előttünk vagy mögöttünk ülő személyről, amikor székéről felordit, hogy "üsd!" vagy "Hurrá!" - kiderül, hogy színész. E sorok Írója, aki talán túlságosan józan polgári lélek, szereti tudni, hogy milyen- 34 -