Gassner, John: Válság a színpadon - Korszerű színház 10. (Budapest, 1960)

valóság illúzióját akarja felkelteni /dobozszinpad/, a megmutató pedig tudatosan kimondja, hogy itt csak "megmutatnak" valamit, ami nem azonos a valósággal. E két irányzat ugyanúgy keveredhetik egy sokrétű szintézisben, mint maga a teatralizmus és a realizmus.

"A színházzal kapcsolatos legnagyobb jelentősége talán abban a hatásában állt, amelyet a ragyogó francia rendezőkre, Charles Dullinre^* és Louis Jouvet-ra gyakorolt. Copeau-t is inkább a színművészet megreformálójának, mint forradalmárának nevezhetjük. Vahtangovhoz h asonlóan, ő is nagy súlyt helyezett a jellemábrázolásra, az egyénitésre és az érzelmi igazságra akkor is, ha közben hangsúlyozta az előadás szinjátéki jellegét és a színpadot inkább emelvénynek tekintette, mint a látszólagos élet környezetének. Valóban sok szó is esett a Copeau által alkalmazott kopár, dobogó-szinpadról /un tréteau nu/, amely egy állandó arohitekturális díszletből áll, a háttérben néhány vászonkuliszszával, amelyek a különböző darabok szerint cserélhetők a különféle hátterek érzékeltetésére. Copeau, aki megvetette a felületi realizmust, nem tulajdonított nagy érteiét a diszlet valószerűségének. Az ilyen realizmus - tiltakozott Copeau - "azt akarja elérni, hogy egy\papirmaséből való világmindenségben higyjünk."

Copeau és követői elősegítették, hogy Obey^*, Giraudoux, Anouilh és mások olyan drámairól stílust fejlesszenek ki,amely a teatralizmust a mű intellektuális lényegére vagy éppen tárgyára való tekintet nélkül alkalmazza. Az ebben a stílusban Írott darabokat - mint amilyen Giraudoux Blektrá-44. Charles Dullin /1885-1949/ kiváló francia rendező. /- A szerk./

45. André Obey /sz.1892/ népszerű francia drámaíró.A tanulmányban Gassner Noé /Noah. 1931/ és Vénusz és Adonisz /Vénus et Adonis, 1932/ című müveit említi még. /- A szerk./- 32 -