Ohlopkov, Nyikolaj: A képzeletszerűségről - Korszerű színház 8-9. (Budapest, 1960)

A nézőnek teljesen és alkotó módon kell hinnie a színpadon zajló eseményekben.

A realista színháznak a formák változatossága mellett "végső soron" minden előadásában teljesen reális benyomást kell nyújtania a színdarabban bemutatott életről, reális benyomást az eseményekről: igy volt valóban, vagy valóban igy lehetett volna; az emberekről: Ilyenek vallóban éltek, vagy ilyenek valóban élhettek volna...

Egyes díszlettervezőknek emellett meggyőződésük,hogy mindehhez nemcsak az eszméknek kell igazaknak és helyeseknek lenniük, nemcsak a színdarab vagy az előadás tartalmának kell igaznak és mélynek lennie, s nemcsak a színésznek kell igaznak, természetesnek és életszerűnek lennie, hanem ugyanilyen igaznak, természetesnek és élethünek kell lennie a külső környezetnek is, minden díszletnek, bvitornak, minden rendezői megoldásnak, minden közjátéknak, az egész cselekménynek, a tetteknek, stb., stb.

Zola például valósággal fuldoklott az elragadtatástól, sünikor az előadások naturalista beállításáról beszélt: "Hogyne érdeklődnénk aziránt, mi minden nyújt a cselekménynek egy pontos díszlet? A pontos díszlet, például egy szalon, bútorokkal, asztalkákkal, díszeivel azonnal pontos képet nyújt a helyzetről, meghatározza a szemünk elé táruló társadalmi kört, beszél a szereplők szokásairól. S ráadásul milyen könnyedén mozognak a színészek ebben a környezetben, mennyire azt az életet élik, amelyet élniük kell! Meghitt, természetes és elbűvölő zug ez..."

Egyesek úgy gondolják, ha az élet egy darabját közvetlenül, válogatás nélkül, "összefüggés" nélkül átviszik az előadásba, s ha mindez "valódi", akkor a színész is, a néző is könnyebben elhiszi. Az ilyenek rendkívül lelkiismeretesen tanulmányozzák az életet, a természetet, a létmegnyilvánulásokat, hogy mindezt becsülettel, a legapróbb részletekig átültethessék a színpadra. Azt gondolják, hogy ha a színdarab realista, ha a színésznek hihetően és ter—

36 -