Ohlopkov, Nyikolaj: A képzeletszerűségről - Korszerű színház 8-9. (Budapest, 1960)

színpadon kénytelenek vagyunk ilyennek látni/ emberbe a tüzes, lobbanékony, ihletett Katyerina? Mi rejlik Boriszban? Mit sugallt neki Osztrovszkij? Mit?

Vagy itt vannak a shakespeare-i tragédiák: Othello, Lear király, Hamlet. Újból csak - m i ? A rendező s a színészek előtt egy halom ósdi kötésű könyv hever. S ezek is, aligha válaszolhatnak erre a kérdésre,ha nem figyelünk föl arra, hogy honnan fuj a szél a világon.

Mi hát Csehov darabjainak lényege, ha... a szerző önmagáról,mint drámaíróról nem fogadta el Sztanyiszlavszkij ragyogó értékelését és darabjait tisztán vigjátékoknak tartotta?

Melyikünknek volt igaza? - kérdezték tőlem a belga művészeti dolgozók egy brüsszeli összejövetelen. S ezeket az embereket nem lehet a "tiszta művészet" bajnokai közé sorolni.

A színházakat, a drámairókat, az előadásokat, a rendezőket, a színészeket, stb. mindenekelőtt ez a legjellemzőbb ismertetőjel különbözteti meg egymástól: mi ? m i t ?

Mit tartalmaz főként egyik vagy másik művész alkotása? Mit tárt fel az előadásban az illető rendező? Mit tárt fel a másik rendező, aki ugyanazt a színdarabot mutatta be? Mit tárt fel a szinész szerepében? S mit a másik ugyanabban a szerepben?

Az ember megismerkedik egy művész alkotásával és művészetével - s úgy érzi, mintha igen okos emberrel, igen tartalmas emberrel töltötte volna együtt az idejét, aki éles szemmel tekint az élet mélyére. Találkozik egy másiknak az alkotásával - s úgy érzi, fölöslegesen vesztegette az idejét, nem tanult semmi újat, semmi frisset, semmit, ami eltérne a közismerttől.

A színdarabokat, az előadásokat, a szerepeket szintén fel lehet osztani hasonló "osztályokra". Csak fel kell tenni a kérdést: mit tartalmaz az adott színdarab vagy előadás vagy alak, amelyet a szinész megformál? Egyesekről- 23 -