Ohlopkov, Nyikolaj: A képzeletszerűségről - Korszerű színház 8-9. (Budapest, 1960)

Az illuzionista naturalista megoldás, amely távol áll a színházművészet jellegétől, szemfényvesztés lesz, "illúzió" /a közönségnek különösen gyengéi a felhők/ vagy telerakja a színpadot hatalmas, súlyos hajótest-részekkel, vagy tán még egy egész hajót is megpróbál szinre vinni... Borzalom!

Igaz, az ilyen dolgokat néha egyszerűen oldják meg: a színháznak kerülnie kell az ilyesmit. Ezek, úgymond, meghaladják a színház erőit. De azzal, hogy évről,évre, színházról szinházra kerülik az ilyen nehéz feladatokat, a szinházmüvészet oda jutott, hogy a drámairók egyre inkább s egyre gyakrabban "dugják be" a cselekményt "bódékba" vagy egy "kertbe",jobbról a kulisszáknál bejárati ajtóval, amely az épületbe vezet. Ezzel jórészt be is fejeződnek a színház szokott "lehetőségei".

Mindehhez olyannyira alkalmazkodnak, hogy amikor meghívtak az egyik moszkvai színházhoz, hogy rendezzek nálunk bármit, ami vonzó számomra, s azt javasoltam, hogy vigyük szinre Hemingway Az öreg halász és a tenger c. müvét, akkor a színház, minden olyan kockázatos vágyak ellenére, hogy ott rendezzek, mégis.... a haja tövéig elpirult, s nem tudta, hová rejtse a kezét és intelligenciáját. A színház zavarba jött. Hogy lehetne színházban bemutatni Az öreg halász és a tengert. A film már más! /Bár az említett műből készült film egyáltalán nem sikerült./

Azt mondhatják, hogy mindezek a példák nem a drámairodalomból valók. A színdarabokból is lehetne kiválogatni hasonlókat, s meggyőződhetnek róla, hogy a képzeletezerüség felhasználása nélkül a színház sok mindent nem mutathat be» Idézzük csak emlékezetünkbe Byron Ég és Föld cinü misztériumát. A kórusokon kivül /a lelkek kórusa és a halandók kórusa/ elegendő elolvasni belőle a szerző utolsó utasítását, hogy megértsük, milyen nagy feladat elé állítja a rendezőt és a díszlettervezőt, amennyiben szinre óhajtanák vinni ezt a misztériumot.- 11 -