Sztanyiszlavszkij: Cselekvő elemzés - Korszerű színház 6-7. (Budapest, 1960)

IV. Az adott körülmények elmélyítése

számomra nemcsak a fizikai aktusokat vagy az "emberi test életét" jelentik; a váratlan külső cselekvéseket, pontosabban a lelkem életét. Ezért,amikor megismétlem ezeket a cselekvéseket úgy, hogy hiszek igazságukban és valódiságukban, isnételten fel tudom idézni ugyanazt a .reflexet a színpadon is. Most már miután az uj feladatok és cselekvések maradandóan beleolvadtak a szerep fizikai vonalába,belső megalapozottságuk is bizto8itott. Azok az érzések ugyanis, amelyek az általam átélt érzésekkel rokonok, megtalálták helyüket a szerep belső vonalában.

További feladatunk, hogy figyelmünket a szindarab alig észrevehető, még homályos mozzanataira fordítsuk, hogy ezeket is életrekeltsük.

Hogyan kell ezt csinálnunk?

Uj szántásra van szükség, vagyis a színdarabot nagyon elmélyülten kell újra elolvasni. Maguk bizonyára ismét felkiáltanak: "Olvastuk! Ismerjük!" Én azonban bebizonyítom maguknak példákon, hogy bár olvasták, még nem ismerik igazán.

De tovább megyek: sok helyen nem fejtették meg a szöveg titkát sem. Talán még nyelvtanilag sem. De még tovább megyek: azokról a helyekről, amelyeket nagy világos foltoknak neveztünk, csak megközelítő elképzelésük van még.

Vegyük példának az egyik nagy, világos foltot, Othello szenátus előtti monológját.

Tisztelt, hatalmas és nemes tanács,

Kegyesnek ismert, bölcs parancsolóim!

Hogy elvettem ez agg ember leányát,

Való igaz: elvettem - feleségül.

Bárhogy csűrjük-csavarjuk: bűnöm ennyi,

Egy hajszállal se több.

Világosan értik-e ezeknek a soroknak a tartalmát?- Azt hisszük, értjük, miről van szó: Desdemona megszöktetéséről - mondták a hallgatók.- 74 -