Sztanyiszlavszkij: Cselekvő elemzés - Korszerű színház 6-7. (Budapest, 1960)

I. Első ismerkedés a szereppel

értekezlet-kellékek Toltak. Torcov leült az elnöki székre és bejelentette, hogy megkezdődik a megbeszélés.- Ki akar beszélni az Othelloról? - kérdezte.

Mindnyájan zavartan hallgattunk, mintha vízzel lett

volna tele a szánk.

Arkagyij Hyikolaj eTica, úgy látszik, észrevette, hogy nem értjük a megbeszélés lényegét és magyarázni kezdett.- Valamikor, valahogyan, sebbel-lobbal, futólag elolvadták az Othellot. Ez után az olvasás után bizonyos emlékfoszlányok maradtak magukban. Az ismételt felolvasás ezekhez az emlékekhez valamit még hozzátett. De még ez is kevés nekünk. Az eddigi anyag feltöltésére szolgál ez a mai beszélgetés. Kérem tehát a jelenlevőket, mondják el őszintén mindazt, amit a színdarabról gondolnak.

Kiderült, hogjr senki nem gondol róla semmit, mert jelentkező nem akadt. Hosszú, kinos szünet után Ivan Platonovics kért szót.- Eddig hallgattam - kezdte. - Hallgattam akkor is, amikor Nazvanov kezdeményezésére felmerUlt itt az Othello, s akkor is, amikor Arkagylj Nyikolajevics elfogadta. Hallgattam, bár nem értettem vele egyet akkor sem, most sem. Igen. így van. S hogy miért nem értek vele egyet? Először is azért, mert ez a színdarab nem való szininövendékeknek, másodszor - és ez a fő - mert ez a tragédia nem a legjobb müve Shakespearenek. Mondom, nem a legjobb. Lényegében nem is tragédia, hanem melodráma. Ezért olyan hihetetlen a színdarab meséje is, cselekményszövése is. Mert nézzék csak meg, feketebőrü tábornok! Sem akkor, sem ma, amikor a kultúra közelebb hozza a népeket és nemzeteket, nincs sehol feketebőrű tábornok! Ma, a huszadik században! Még kevésbé lehetett erről szó a távoli múltban, Velencében! És ez a nemlétező feketebőrü tábornok elrabolja a legszebb, a legtisztább, naiv mesebeli királylányt, Desdemonát. Hihetetlen. Elképzelhető, hogy valamiféle vad néger ma elrabolja az angol király lányát?! Próbálná csak meg! Ellátnák a baját az ilyen melodrámai Rómeónak!- 27 -