Sztanyiszlavszkij: Cselekvő elemzés - Korszerű színház 6-7. (Budapest, 1960)

V. A színdarab tényeinek értékelése

az alkotó között. Nagy baj, ha a közönséget erősebbén felizgatják a színdarab tényei, mint a színészt, de hasonlóképpen baj,ha a színész nem kellőképpen értékeli, vagy túlértékeli a tényeket és igy megöli a hitelességet és a tények igazságába vetett hitet.

...... .19....év

Vizsgáljuk meg annak a jelenetnek tényeit, amelyet mi "riasztásnak és üldözésnek" neveztünk el.

Ennek a jelenetnek a tényeit maguk ismerik. Sőt elég hiven el is játszották a színpadon, de teljes igazságukban még nem mutatták be nekünk. Nem is fogják tudni bemutatni mindaddig, amig nem igazolják őket uj, adott körülményeikkel, amelyek arra kényszeritik magukat, hogy emberi, nem pedig szinészi szemmel lássák a darab eseményeit. Vagyis addig, amig nem válnak a cselekvések kezdeményezőivé és szerzőivé, amig fel nem hagynak azzal, hogy csak utánzói és másolói legyenek.- Vjuncov, nézzük meg, a maga személyes emberi szempontjából helyesen értékelte-e mindazt, ami az első képben történik, ha maga Rodrigo helyébe lenne. Amig a külső cselekményekről van szó,hiszek magának: megérkezik a gondolán, kiköt; és nemcsak azért köt ki, hogy kikössön, hanem meghatározott céllal: hogy felriassza a házat. A riasztást is uj, meghatározott céllal hajtja végre: hogy utolérje és bebörtönöztesse a mórt, hogy megmentse Desdemonát. De itt van az, amit maga nem tud, vagyis nem érez: miért van magának és Govorkovnak annyira szüksége erre a riasztásra.- Tudom! Tudom! - üvöltött fel Vjuncov.- Nos miért?- Azért, mert szerelmes vagyok Desdemonába.- Tehát maga ismeri őt? Nagyszerű! Akkor mesélje el, milyen.- loi -