Sztanyiszlavszkij: Cselekvő elemzés - Korszerű színház 6-7. (Budapest, 1960)

V. A színdarab tényeinek értékelése

az alkotó között. Nagy baj, ha a közönséget erősebbén fel­izgatják a színdarab tényei, mint a színészt, de hasonló­képpen baj,ha a színész nem kellőképpen értékeli, vagy túl­értékeli a tényeket és igy megöli a hitelességet és a té­nyek igazságába vetett hitet. ...... .19....év Vizsgáljuk meg annak a jelenetnek tényeit, amelyet mi "riasztásnak és üldözésnek" neveztünk el. Ennek a jelenetnek a tényeit maguk ismerik. Sőt elég hiven el is játszották a színpadon, de teljes igazságukban még nem mutatták be nekünk. Nem is fogják tudni bemutatni mindaddig, amig nem igazolják őket uj, adott körülményeik­kel, amelyek arra kényszeritik magukat, hogy emberi, nem pedig szinészi szemmel lássák a darab eseményeit. Vagyis addig, amig nem válnak a cselekvések kezdeményezőivé és szerzőivé, amig fel nem hagynak azzal, hogy csak utánzói és másolói legyenek.- Vjuncov, nézzük meg, a maga személyes emberi szem­pontjából helyesen értékelte-e mindazt, ami az első képben történik, ha maga Rodrigo helyébe lenne. Amig a külső cse­lekményekről van szó,hiszek magának: megérkezik a gondolán, kiköt; és nemcsak azért köt ki, hogy kikössön, hanem megha­tározott céllal: hogy felriassza a házat. A riasztást is uj, meghatározott céllal hajtja végre: hogy utolérje és be­­börtönöztesse a mórt, hogy megmentse Desdemonát. De itt van az, amit maga nem tud, vagyis nem érez: miért van magának és Govorkovnak annyira szüksége erre a riasztásra.- Tudom! Tudom! - üvöltött fel Vjuncov.- Nos miért?- Azért, mert szerelmes vagyok Desdemonába.- Tehát maga ismeri őt? Nagyszerű! Akkor mesélje el, milyen.- loi -

Next

/
Oldalképek
Tartalom