Brecht, Bertolt: A színházról - Korszerű színház 4-5. (Budapest, 1960)

Etűdök színészek számára

A színész játékából teljesen nyilvánvalónak kell lennie, hogy "már az elején és a közepén is tudja a befejezést", és igy "mindvégig meg kell őriznie nyugodt szabadságát." Eleven ábrázolásban meséli el figurája történetét, többet tudva annál; a "most"-ot és az "itt"-et nem úgy kell rögzítenie, mint fikciókat, amelyeket a játékszabályok tesznek lehetővé, hanem el kell választania őket a tegnaptól és az egyéb helyektől, ami által az események kapcsolódása láthatóvá válhat.

51.

Ez különösen fontos egész tömegeket érintő események ábrázolásánál, vagy olyankor, amikor a környező világ erőteljesen megváltozik, mint háborúk és forradalmak esetében. Ekkor a néző megkaphatja az összhelyzet és az összfolyamat képét. Miközben például egy asszony beszédét hallja, képzeletében hallhatja egész másként is beszélni, mondjuk néhány hét múlva, vagy hallhatja más asszonyok másfajta beszédét, ugyanebben az időben. Ez lehetővé válnék, ha a színésznő úgy játszanék, mintha az asszony az egész korszakot végigélte volna, és most, emlékezetéből, a további fejlemények ismeretéből kiindulva azt mondaná el, ami kijelentései közül erre az időpontra vonatkoztatva fontos volt, mert itt az a fontos, ami fontossá lett.Valamely figurának az elidegenítése mint "éppen ennek a figurának" és "éppen ennek a figurának éppen ebben az időben" csak akkor lehetséges, ha nem teremtik meg azt az illúziót, hogy a színész maga a figura, és az, amit előad, maga a történés.- 57 -