Brecht, Bertolt: A színházról - Korszerű színház 4-5. (Budapest, 1960)

Etűdök színészek számára

SZOLGÁLÓ: Azt hiszi,hogy azért, mert én úgy szeretek együtt lenni az én TJmriémmal, kevésbé szeretem? Talán még azt is elnézném neki, amiről beszélni tetszett. Úgy értem,hogyha az első mérgem elszállna. Biztos vagyok benne. Hiszen annyira szeretem.

JULIA: De haboztál.

SZOLGÁLÓ: Az is csak a szerelemtől volt.

JULIA: /átöleli/ Ez is igaz. Ma este le kell menned hozzá.

SZOLGÁLÓ: Igen, a másik hő miatt. Úgy örülök, hogy kimenőt tetszett adni. Ha találkozik vele, mindennek vége.

JULIA: És biztos vagy benne, hogy el tudod kapni őt a

hátsó kapunál?

SZOLGÁLÓ: Igen, ott kell kimennie. És a másikkal csak tizenegykor van találkája.

JULIA: Ha már most elmégy, nem kerülhetitek el egymást.

Vedd ezt a fejkendőt, ez csinos. Hadd nézzem, milyen harisnya van rajtad?

SZOLGÁLÓ: A legjobb harisnyám. És a legbarátságosabb mosolyommal fogok ránézni és kedvesebb leszek hozzá, mint valaha. Nagyon szeretem.

JULIA: Nem egy ág reccsent meg?

SZOLGÁLÓ: ,Mintha valaki leugrott volna a falról. Mindjárt utánanézek.

JULIA: De el ne kerüld Thuriódat.

SZOLGÁLÓ: /az ablaknál/ Ilit gondol, ki ugrott le a falról és ki áll odalenn a kertben?

JULIA: Romeo az! Óh Nerida, beszélnem kell vele az erkélyről.- 52 -