Brecht, Bertolt: A színházról - Korszerű színház 4-5. (Budapest, 1960)

Etűdök színészek számára

báin és kész? Azt akarod, hogy ilyen közönségesen viselkedjem? Akkor piszkos gazfickó vagy, önző kutya és semmi más.A bucsuajándékok pedig nem olcsók. És hogy valóban önzetlenek, azt nem tagadhatod, az ember már semmit nem kap értük. így van, öreg barátom? Ne légy játékrontó, Ki ringatott engem a térdén, ki faragta nekem az első ijat, ha nem te? Hát mondják azt 8Z emberek, hogy már Gobbo sem ért meg engem, hidegen cserbenhagy, aljasságba taszít? teher, szerelmes vagyok! Mindent fel tudnék áldozni. Még gaztettre is képes volnék őérte, akit szeretek, gyilkosságra is. Büszke lennék rá, de te ezt úgysem érted. Túl öreg vagy, öreg Gobbo, kiszáradtál.Értsd meg, meg kell szabadulnom a másiktól. És most bizalmasommá tettelek és azt kérdem tőled: az az öreg Gobbo vagy-e még, aki voltál, vagy nem? Válaszolj!

BÉRLŐ: Uram, ón nem vagyok szónok, De nem tudom, hová menjek a családommal, ha ön elkerget a földjéről.

ROMEO: Szegény öreg Gobbo. Már nem tudja megérteni. Azt mondom neki, hogy csupa tűz vagyok, és ő valami földről morog. Hát van nekem földem? Elfelejtettem. Nem, nekem nincs földem,vagy ha mégis,annak a földnek pusztulnia kell,mit bánom én a földeket jelégek.

BÉRLŐ: És mi, uram, éhezünk.

ROMEO: Tökfej. Hát ne» lehet veled értelmesen beszélnüHát nem tudtok érezni, ti állatok? Akkor pusztuljatok, minél hamarabb, annál jobb.

BÉRLŐ: Igen, pusztuljunk. Itt a zekém, akarja azt is? /Leveti/ A kalapom? A csizmám? Állatok vagyunk? Akkor zabálnunk is kell.

ROMEO: Á, hát igy állunk? Ez az igazi arcod? Ezt rejtegetted huszonöt éven át, mint egy leprafoltot? B*- 49 -