Brecht, Bertolt: A színházról - Korszerű színház 4-5. (Budapest, 1960)

Etűdök színészek számára

HÁZMESTER: . - . ,

CSELÉDLÁNY: A 3 (

HÁZVEZETŐNŐ: A születésnapi ajándék! És amilyen babonás...

ASSZONY: /belép/ Mi történt? Miért olyan izgatottak?

HÁZVEZETŐNŐ: Fersenné asszony, a legszivesebben semmit nem mondanék magának, tudom, hogy maga milyen rendes asszony - de a szerencseisten eltört.

ASSZONY: Micsoda? Eltört? Az én házamban?

HÁZMESTER: /A cselédlánnyal vissza/. Fel sem tudom fogni; végünk van, ilyen értéket biznak ránk és akkor ez történik! Hiszen többet nem is tudok a nagyságos asszony szemébe nézni!

HÁZVEZETŐNŐ: Dehát ki tehet róla?

CSELÉDLÁNY: Csal', az a házaló koldus lehetett. Úgy csinál,

mintha aludt volna és most ébredne fel, de a spárga még ott volt az ölében; valószinüleg bele akart nézni a csomagba, hogy érdemes-e ellopnia.

HÁZMESTER: Az ördögbe is; ki kellett volna rughom!

HÁZVEZETŐNŐ: Miért nem fogták itt erőszakkal?

\

HÁZMESTER: Magam sem értem; dehát ki tarthat mindent az

eszében? Ilyen ember nincs! Egyszerűen elfutott a méreg. Ott fekszik a szerencseisten, a feje egy méterrel odébb gurult, és a pádon ott vaui ez az ember, és úgy tesz, mintha semmiről sem tudna; és különben is, én csak a nagyságos asszonyra gondoltam.

HÁZVEZETŐNŐ: Nem sok időt jósolok-neki, a rendőrség egykettőre elkapja.

ASSZONY: Egész rosszul lettem.- 44 -