Brecht, Bertolt: A színházról - Korszerű színház 4-5. (Budapest, 1960)
Megjegyzések a "Mahagonny város virágzása és pusztulása" című operához
ba, amelyek "ezen a helyen" még ismeretlenek, de csak azért ismeretlenek, mert amikor "ez a hely" létesült, más helyen is ismeretlenek voltak. /Mozdonyok, gépcsarnokok, repülőgépek, fürdőszobák, stb. egy operában csak arra jók, hogy elvonják a figyelmet. Vannak, akik becsületesen bevallják, hogy tartalomról kár beszélni, tehát idegen nyelven adják elő,vagyis igy rejtik el./ Ezek azok a "haladó törekvések", amelyek egyedül azt igazolják, hogy haladásra valóban szükség van, de az összfunkción nem változtatnak,sőt csak azért vannak, hogy az összfunkció ne változzék. És az alkalmazott zene?1^ Abban a pillanatban, amikor a koncertzene, tehát a legtisztább l’art-pour-l’art-zene megvalósult, habszülte Vénuszként felmerült az alkalmazott zene fogalma. Ennek mágiájától a laikus a zene alázatos médiumává mámorosodott. Megvalósult az "ujitások" csúcsteljesítménye : a közönség, amely azelőtt ahhoz is lusta volt, hogy zenét hallgasson, transzba esett, ha zenét hallott és a gyönyörűségtől ájuldozva maga is muzsikálni kezdett. A zenekar csellistája többszörös családapa létére sem világnézetből muzsikált már, hanem gyönyörűségből. A kulinarizmus meg volt mentve! Kérdezzük: miért kell egyhelyben topogni? Miért legyen az opera örökkön - örökké csak élvezeti eszköz, miért kell makacsul megőrizni az opera mámor-hatását? Miért nincs érdeklődés a legsajátabb ügyünk iránt, ha az túlnő a négy fal keretén? Miért nincs legalább vita? 1/ A "Gebrauchsmusikn-ot /a Gebrauchsgraphik analógiájára/ alkalmazott nezének fordítottuk.Ide tartozik általában a tánczene, a szalonzene, a némafilmek, "zenekari kísérete", az operettzene, mely utóbbi, az un. "klasszikus operettek" lobogója alatt az opera-szinpadra is bevonult. /A ford.jegyzete./- 19 -
