Brecht, Bertolt: A színházról - Korszerű színház 4-5. (Budapest, 1960)

Michel Vinaver: Sztanyiszlavszkij és Brecht

Brecht szerepe nem jelent szakadást a színház funkciójáról alkotott koncepció kontinuitásában. Ennek a koncepciónak a képviselői Aiszkülosztól Sztanyiazlavszkijig és az Actors*Studio-ig úgy vélték, hogy a színház funkciója "megváltoztatni az embereket, megszabadítani őket a jelen bilincseitől, megnyitni előtciik egy uj szemléletmód és uj cselekvésmód terét." Kincs szakadás a színház sajátos eszközeiről alkotott koncepció folytatólagosságában sem, amely szerint ezek az eszközök nem az intellektuális rábeszélés eszközei. A legnagyobb abszurdum lenne feltételezni, hogy Brecht az emóció helyébe a reflexiót iktatja. Az ő felfedezése az az eszköz, amellyel a reflexió beleilleszkedett az emóció nyitotta "uj térbe." Ennek szükséges voltát "pesszimizmusa vétette vele észre. Brecht pesszimizmusa nem metafizikus. Instrumentális pesszimizmus az övé, amely lehetővé teszi, hogy felfedezzünk minden olyan csapdát, amely azokra les, akiknek életcélja; a színház által dolgozni az ember valódi, s nem szemfényvesztő felszabadításáért.- 108 -