Maszejev, I.: A drámai konfliktusról - Korszerű színház 3. (Budapest, 1961)
- 29 -ségének okait. Ha a szovjet értelmiség a személyi kultusz megbirálásával és leküzdésével Járó kiélezett ideológiai harcban egészében politikailag érettnek, szilárdnak és a marxizmus-leninizmus eszméihez hűnek bizonyult is, akadtak olyan értelmiségiek is, akik egy sereg bonyolult ideológiai kérdés értékelésében meginogtak, bizonytalanokká váltak és kezdték elveszíteni lábuk alól a talajt. Egyes irók, művészek,kritikusok /Margaréta Aliger, Olga Berggolc, és mások/ helytelenül kezdték értelmezni az irodalom és a művészet feladatait. Azt bizonygatták, hogy az irodalom és a művészet feladata csupán a hibák felkutatása, csak az élet negativ oldalának, bajainak bemutatása, és hallgatnia kell mindenről, ami pozitív. Ezek az elvtársak, úgy látszik, elfelejtették, hogy a viharosan fejlődő szocialista társadalmi valóságban a pozitiv, a haladó, az uj alkotja az élet fő oldalát. Hadat üzentek azoknak az Íróknak és művészeknek,akik műveikben igaz és meggyőző képet festettek a szovjet társadalom feltartóztathatatlan fejlődéséről. A "lakkozás" vádjával illették mindazokat, akik a szocialista valóság szépségét,a nép alkotó munkáját és nagyszerű győzelmeit énekelték meg, akik pozitiv szovjet emberek alakjait örökítették meg művészileg. Az a körülmény, hogy a szóbanforgó párt-állásfoglalás igy értékeli az irodalmi élet tényeit és Jelenségeit, semmiesetre sem értelmezhető úgy,hogy a valóság szépitgetése mellett száll sikra,vagy pedig az élet egyoldalú ábrázolására, hibáink és nehézségeink elhallgatására buzdít. A valóság lakkozása és szépitgetése persze igen ártalmas dolog. De csak ott kell felfedezni, ahol valóban van. Ha becsületes, a párt ügyéhez hű Írókat és művészeket lakkozóknak nevezünk, ezzel saját sorainkban okozunk veszteséget« márpedig ez csupán a szovjet művészet ellenségeinek használhat. A Kommunista Fért, mint ismeretes, a nagy célhoz vezető utón semmilyen nehézségtől nem félt és nem fél, mindig
