Maszejev, I.: A drámai konfliktusról - Korszerű színház 3. (Budapest, 1961)
- 25 -’totó haladé társadalmi eszményt. Erről tanúskodnak a szovjet mtivészet bőséges tapasztalatai is /elég, ha Majakovszkij "FUrdő" és "Poloska" cimli színmüveire, vagy a "Párttagsági könyv", "A nagy hazafi",a "Volga-Volga" cimü filmekre hivatkozunk/ . A művész nem az élet negativ jelenségeit kifejező oldalt teszi meg a drámai konfliktus alapjául, hanem a pozitív oldal harcát a negativ oldal ellen, a pozitív típusok harcát a negativ típusok ellen. Ez a harc határozza meg a konfliktus kibontakozását és végleges megoldását. Ez a harc határozza meg a mű hőseinek társadalmi és egyéni sorsát. A szovjet művészet legkiválóbb alkotásai világosan kifejezik a szocialista társadalomnak azt a törvényszerűségét, amelyet Makarenkó találóan igy fogalmazott meg: "támadás a konfliktus ellen". Amikor azokat a műveket bírálta, amelyek szerzői félnek az élet éles konfliktusaitól, szépitgetik a valóságot, Makarenko ismételten leszögezte, hogy "a mi szovjet emberünk egyáltalán nem konfliktusmentes.Ellenkezőleg: a ml életűnknek éppen jellemző sajátossága a konfliktusos jelleg. Éppen életünk szabad - sága idézi elő elsősorban a konfliktusok felszínre törését, a konfliktus elleni támadás lehetőségét"11^. A szocialista realista művészet a konfliktusok felfedésével, a bajok és a negativ Jelenségek leleplezésével a szovjet embereket, a szovjet közvéleményt harcra mozgóéitJa e negativ jelenségek ellen,támadásra vezeti a konfliktus ellen, a konfliktusnak a társadalom érdekében való sikeres leküzdése és megoldása céljából. A szovjet társadalom "támadása a konfliktus ellen"a művészetben rendszerint a positiv bősöknek a negativ szereplők elleni támadása formájában fejeződik ki. Ez persze nem azt jelenti, hogy a művészetnek a negativ szereplőket csak védekező helyzetben, osak visszavonulásban szabad bemutatni. Az életben ez nem Így van,tehát a művészetben sem lehet igy.
