Maszejev, I.: A drámai konfliktusról - Korszerű színház 3. (Budapest, 1961)
- 22 -Jelenségek és tények, elsősorban a reakciós amorális, csúf Jelenségek és tények apologétáinak álláspontjára juttatja őket. Velük szemben a realista művész nyiltan az újnak és a haladónak, az igazságosnak és a szépnek az oldaléra áll. A szocialista realizmus fejlődésének legelső lépéseitől kezdve az újat és a forradalmit mindenfajta konfliktus meghatározó oldalaként domborítja ki, az újat és a forradalmit mint szép és emelkedett Jelenséget énekli meg,a régit és a reakciósat mint rut és alacsonyrendü Jelenséget ostorozza. A szocialista realizmus a mély és éles társadalmi konfliktusokat ábrázolja, s ezzel alátámasztja az uj, a haladó legyőzhetetlenségét, az elavult és a reakciós Jelenségek teljes vereségének törvényszerűségét és elkerülhetetlenségét, és - amint azt Lenin a forradalmi párt vezetőitől megkívánta - "teljes nagyságában és teljes szépségében" feltárja és bemutatja "demokratikus és szocialista eszményünket s megmutatja a teljes, a feltétlen, a döntő győzelemhez vezető legrövidebb, legegyszerűbb utat"^. A szocialista realista művészet legkiválóbb termékei a marxista-leninista esztétika e legfontosabb követelményének tesznek eleget, amikor az élet igazságát tükrözik és művészi formában fejezik ki a Kommunista Párt politikáját, a szovjet rendszer létalapját. Jőnéhány művész azonban, aki az élet éles konfliktusainak ábrázolását, a szovjet valójágban még előforduló negativ tipusok bemutatását tekintette céljának, éppen azért vallott súlyos kudaroot, mert nem különböztette meg egymástól az ábrázolt konfliktus fő és másodrendű oldalait. Ha a művész a lényegtelent, az esetlegest döntő és meghatározó Jelenség rangjára emeli, ha a nem-fontosat, a másodrangút emeli és élezi ki, a fő és döntő Jelenséget pedig háttérbe szőritJa, óhatatlanul a valóság eltorzításának útjára kerül. Hűvé, amelyben különféle képmutató és hazug alakok vannak túlsúlyban,elhibázott és müvészetellenes lesz.
