Miller, Arthur: A realizmusról - Korszerű színház 2. (Budapest, 1959)

nyez étből kiemelkedik egy flu, aki nem hajlandó belenyugodni abba, hogy letörjék és elveszítse az életkedvét: a szó szoros értelmében kiszabadítja magét körülményeinek fojtó szorításából, hogy jobb sorsot keressen. Azt hiszem, egyszerűen nem akarjuk látni, hogy sorsunknak élete milyen üres,- még akkor sem, ha a képet reménytkeltővé festik és nem kétségbeeséssel árnyékolják be. A darab nem szól rögeszméről, hanem bérről ée nélkülözésből és erről az éhségről, amellyel egy kis poézis után vágyódunk az életünkben és ami olyan elérhetetlen azok között a körülmények között - úgy, hogy sokan meg voltak győződve arról, hogy est a darabot már régen Írtam és úgy szedtem elő az Íróasztalom fiókjából.

Éppen úgy, mint a Pillantás, ez a darab is inkább a valóság bemutatására törekszik, mint arra, hogy csak tolmácsolja a valóságot. A cselekmény hirtelen megszakad, amikor a narrátor megszólal. "Az ügynök halála” és az "Édes fiaim" alapvető törekvéséről most lemondtam! egy pillanatra megkíséreltem, hogy a közönség ne feledje el. hogy a színházban ül, ne kicsinyelje le a fonna tudatosságát, ne kovácsoljon magában hamis képet az életről: most egyszerre tömör, világos és szókimondó akartam lenni, a tényeket tényeknek, a művészetet művészetnek mutatva, úgy hogy a színházi érzelmek éradatát, amelyben olyan könnyen sülylyed el keret, értelem éa perspektíva, feltartóztassam éa az emberi dilemmának körvonalai kibontakozhassanak, A "Két hétfő emlékének" csak meséje van és nincs bonyodalma, mert az az élet, amelyet bemutat, felfogásom szerint megfosztja az embereket az elhatározás lehetőségétől és az akarattól azon a zárt, szürke körön túl, amelyben pedig nagyon is sovány a választás lehetősége.". ..

"Amikor több Ízben megtekintettem a "Pillantás" előadását, megértettem, hogy mint azok a darabok, amelyeket megelőzőleg Írtam, ez is valami nagyon személyes elfogultságot fejez ki és egyáltalán nem áll távol a magam lelki életétől. Felfedeztem kapcsolatomat azzal, ami hirtelen úgy tűnt fel előttem, mint az én életem eseteinek ismétlődése - távoli hasonlóság ugyan, de biztató tanúsága, hogy eredeti módszerének megtartása mögül az én szellemem szólal meg. így azután, amikor egy újabb produkciót terveztek Londonban, az eredetit már nem lehetett változat- 63 -