Miller, Arthur: A realizmusról - Korszerű színház 2. (Budapest, 1959)

Mindez olyan szörnyű volt, hogy hiába is kerestem abban az időben olyasfajta emberi alakot, aki ennyi gonoszság bemutatására megfelelő példakép lett volna. így például minden kétséget kizárőnak látszik, hogy a Putnam-család tagjai hidegvérrel, megfontoltan, ravasz céltudatossággal bizalmasan tanácskoztak egyikaáaik lánnyal és utasították őket, hogy tárgyalásról-tárgyalásra kinek a nevét kiáltsák ki hisztérikus görcsök között, ezzel téve tanúságot azoknak boszorkánysága mellett. Mindig szemem előtt fog lebegni az a látvány, amikor a nagy lelkész, Cotton Mather - aki a vád fő ideológiai támasza volt - felrohant a vérpadra, hogy visszaszorítsa a falusi tömeget, amelyet az áldozatok büszke és méltóságteljes magatartása annyira megragadott, hogy ki akarta őket szabadítani.

Kern volt nehéz megjósolni, hogy az emberek ilyen tökéletes gonoszságának bemutatása visszatetszést fog kelteni - elvégre mindnyájan szívesebben hinnők el, hogy ilyen gonoszság nem létezik és nem is létezhet. Mindamellett, ha ma Írnám meg ezt a darabot, más utat követnék. Azt kellene mondanom, hogy az én - éppen úgy, mint a kritikusok - hitetlensége a gonoszságnak ilyen mélységével szemben azzal jár együtt, hogy a jóban sem hiszünk. Meg kellene vizsgálnom a gonosztettet, mint olyant. Ehelyett én arra törekedtem, hogy például Danforth szerepét érthetővé tegyem emberi magatartásában azzal, hogy olyannak mutattam be, mint akit nagyon megdöbbentett Mary Warrennek a tárgyalás tetőpontján elhangzott váratlan pálfordulása,ami egyébként is nem kis zavart okozott. Az én darabomban Danforth már-már felismeri az igazságot és mutat is hajlandóságot, hogy meghallgassa azokat az érveléseket is, amelyeket a vád vonala ellen támasztottak. A fennmaradt jegyzőkönyvekben ilyen fordulatot nem találtam és ha most, négy évvel a darab befejezése után visszagondolok a tárgyra, úgy látom, hogy tévedtem, amikor ennek az embernek és az általa képviselt biróságnak gonoszságát enyhítettem. Ehelyett inkább a végsőkig kellett volna fokoznom gyűlöletes beállításukat és nyíltan le kellett volna lepleznem gonoszságukat. Ma már tudom, amit akkor elképzelni sem voltam képes, hogy vannak emberek a világon, akik a gonoszság szolgálatába álltak és akiknek beteges példája nélkül fel sem ismerhetnék a jót.A gonoszság nem valami tévedés, hanem tény, önmagáért való. Sohasem vizsgáltam- 54 -