Miller, Arthur: A realizmusról - Korszerű színház 2. (Budapest, 1959)
tárgyalási mádtól függenek, amely valójában ezzel fejezhető ki: "amiben hisztek, az hamis ilyen meg Ilyen okokból; ami az igazság, azt itt olvashatjátok." Rengeteg energiát kell arra fordítani, hogy leromboljuk a régi tételek érvényességét, arról nem is szólva, hogy a teljesen ellenkező nézőpontból kiindulva kell rombolnunk. Az eszme, ha valóban uj, tulajdonképpen megalázza a nép nagy részét, támadást Jelent nemcsak érzékenysége, de legmélyebb meggyőződései ellen is. Megsérti azokat a dolgokat, amelyeket tisztelnek, akár isten legyen az, akár tudomány, akár a pénz"... "Ha színdarabok nem törtek is utat uj eszméknek, mindenesetre kinyilatkoztattak még nem népszerű gondolatokat, amelyek már a levegőben lógtak; olyan eszméket, amelyeknek útját már előkészítették, de nem drámai vonalon. Meg kell mondani, hogy amint egy eszme "a levegőben lóg”, már nem eszme többé, hanem valamiféle megérzés, indulat, benyomás, márpedig ezekkel már a dráma is dolgozhat. De azt le meg kell Jegyezni, hogy ahol az emberek szivéből hiányzik a kétely, ott egy színdarab nem keltheti fel a kételyt - ahol hiányzik a hit vágya, a szinmü nem ébresztheti fel a hitet. És csak ismételhetem, hogy mindez a drámai formából fakad ée annak elkerülhetetlen dinamizmusából; mert a dráma csak addig hathat, amíg folyamatban van és a szó szoros értelmében elveezti létét, ha arra kell várnia, amíg a közönség hazamegy gondolkodni, mielőtt kialakította véleményét a darab értékéről. A dráma par excellence a Jelen idő művészete. Ezért van, hogy a formák, a hangsúlyok, • szándékok az itt következő színmüvekben darabról darabra változnak. Mondhatnám azt is, hogy az életről kialakult tudásom nem volt egyforma a darabok Írásának idejében és maradhatnánk ennyiben ia - ámde az igazság sokkal több ennél s azt nem hallgathatom el, akár kellemes, akár keserű. Az lo való, hogy változott az a társadalom is az elmúlt tiz esztendő alatt, amelyhez szóltam - ahogyan változik azalatt az idő alatt is, mig ezeket a sorokat Írom. Ezek a darabok egy értelemben az én válaszadásaim arra, ami éppen "a levegőben volt", olyanok, mint ha egy ember embertársának azt mondja: "ez az, amit minden nap látsz vagy gondolsz vagy érzel: most én megmutatom neked, amit igazán tudsz, de nem volt sem időd, sem elfogulatlanságod, asm belátásod, sem tájékozottságod.
