Ohlopkov, Nyikolaj: Dráma és játéktér - Korszerű színház 1. (Budapest, 1959)

A színházi műrészeiben Igen jelentős - bár egyáltalán neu döntő - szerepe ran a játék színhelye, vagyis a különféle játékterek típusainak, külső kialakításának,az előadások díszlet-megoldásainak és szcenikai-építészeti kialakításának. Nem véletlen, hagy az évszázadok során a Játékterület típusa, külseje és formája sokféleképpen alakult, s kifejezte ainden század, s minden nagyobb társadalmi erő eszmei, politikai, szociális és esztétikai törekvéseit.

A különféle színpad- és nézőtér-típusokat nem lehet eszmei, politikai és szociális gyökerüktől függetlenül vizsgálni, nem lehet elvonatkoztatni körüktől, az abban uralkodó esztétikai elvektől és ezeknek az elveknek bonyolult harcától.

Sokakból hiányzik a színház külső és belső terének kialakításával kapcsolatos uj problémák iránti alkotó érdeklődés, ez azonban nem azt Jelenti, hogy ilyen uj problémák nincsenek és hogy az élet nem követeli ezeknek reália és alapos megoldását.

Igen sok színházi szakember - rendező,díszlettervező, színész, sőt építész is - csak a napjainkban közhasználatú színházi épület-kiképzés /belső és külső kiképzés/ formáit tartja szem előtt, s ha akadnak is olyanok, akiknek ez problémát okoz, azok is legfeljebb a már meglévőt, az eleve "adottat" Igyekeznek tökéletesíteni az épülettervezés uj elveinek segítségével.

Nem állíthatjuk, hogy a színpad tökéletesítésének ezek az uj elvei időszerűtlenek vagy szükségtelenek. Egyes építészeket Jogosan foglalkoztat az a probléma, hogy az uj művészeti és technikai feladatoknak megfelelően tökéletesítsék a reneszánsz "dobozszlnpadot", amely jelenleg a tanul-