Pinera, Virgilio: Két vén ijedős. (Dráma két felvonásban) - Drámák baráti országokból 16. (Budapest, 1985)

leg vége lesz a dalnak, Talo. (Szünet. Mindkét kézzel vállon ragadja. és arra kényszeríti, hogy felé forduljon) Na, beszélj, Tabo, felelj, Tabo, határozd el magad, Tabo...

TABO: (Heves mozdulatot tesz.) Ne vedd elő, Tota, ezt nem teheted meg a te Tabóddal, nem akarhatod, hogy a te Tabód meghaljon.

TOTA: (Nevet) Na tessék! Akárcsak régen! Mintha még most is

úgy volna, mint azelőtt. Mintha a Tota meg volna bolondulva a Tabóért, mintha még könyörögne a Tabónak (Úgy tesz, mintha könyörögne neki), mintha még térden állna előtte (Letérdel) Mintha még sírna, amiért az ő Tabójának szeretője van. (Sír. Szünet) Rázd meg a víztornyot, öreg harcos! Még jó, hogy nem akarom, hogy az én Tabóm meghaljon, mert ha az én Tabóm meghal, a Tota egyedül marad, egyedül pedig unatkozni fog. De a Tabo se akar ám meghalni, igaz-e, Tabo? Igaz-e, hogy nem akarsz meghalni, Tabo? (Megfogja a hóna, alatt) Na gyere, majd én segítek neked. (Szerelmes hangsúllyal) Na jól van, jól van, a te Totád nem akarja, hogy meghalj... (Addig vonszolja, míg kihúzza az ágyból) Na gyerünk, szedd össze magad. (Fölállítja.) így ni, jól van. És most játsszunk.

TABO: (Visszamegy az ágyába, letérdel, és megint fogja az ollót ) Hát nem vagy képes megérteni, Tota, hogy nem fogok játszani? Nem és nem. (Fog egy úszó fiatalembert ábrázoló fényképet) Neked is volt egy.... emlékszel? (Fölemeli a képet a feje fölé) Bizony, Tota. Hogy is hívták?

8