Pinera, Virgilio: Két vén ijedős. (Dráma két felvonásban) - Drámák baráti országokból 16. (Budapest, 1985)

T ABO: (Magához tér, megdörzsoli a, szemét, megrázza a fe.iét)

Hol vagyok? Elment, Tota., elment?

TOTA: Na ne játszd meg magad, vén hülye. Most élők vagyunk,

élni kell, bevenni a gyógyszert, aludni, fölébredni, félni, játszani, megint aludni, megint fölébredni...

TABO: (Utálkozó fintort vág) Pöl kell kelni, élni kell és

közben félni kell, játszani kell, hogy ne félj, de a játék közben ugyanúgy félsz, és egyáltalában nem érted azt, hogy mi történik veled, csak azt tudod, hogy a félelem itt van benned (A fejére muta.t) vagy itt (A gyomrára mutat). És csak szorít, szorít, és már azt hiszed, hogy megölted, teérted, énértem, de nem öltél meg senkit, és arra gondolsz, hogy ha megölnéd, az nagy elégtétel lenne, az életed nagy elégtétele, mert az egész életed fölemelt kézzel töltötted el egy rád szegeződő pisztoly előtt.

TOTA: Befejezted? Tőlem folytathatod, de csak a. falnak beszélsz,

megyek lefeküdni. (Megindul az ágy felé)

TABO: (Elébe áll) Ne feküdj le, Tota, térden állva, kérlek.

(Letérdel) Most utoljára, könyörgöm.

TOTA: (Böllöki, hogy Ta,bo fenékre esik) Mondd, te azt gondolod, hogy mi parancsolunk itt? Te azt hiszed, hogy ha, mi a.zt mondjuk a félelemnek, hogy tünés, akkor eltűnik? (Körbemutogat) Nézd meg, nézd csak meg! (Hátra mutat) Nézzed... (Sorra, megérinti a falra ragasztott

53