Pinera, Virgilio: Két vén ijedős. (Dráma két felvonásban) - Drámák baráti országokból 16. (Budapest, 1985)

TABO: (Tiltakozik) Ez azért túlzás...

TOTA: Túlzás? Már hogy lenne túlzás? (Szünet) Miért, mi volt

a múlt héten is, amikor vagy két érát küszködtél vele?

TABO: (Úgy csinál, mintha gondolkodna,) Hát, utána lefeküdtem,

és aludtam, mint egy kisangyal.

TOTA: He hazudjál, Tabo. Fölösleges. Csak ketten vagyunk.

Ráérsz hamukázni, ha elmegyünk vendégségbe; itt nem érdemes hazudozni... Ha gyerünk, mondd csak el, hogy mit csináltál.

TABO: He hánytorgasd föl. (Remegni kezd)

TOTA: Mondd, vagy elmesélem annak az embernek a történetét,

aki ijedtében halt meg.(Szünet. Elbeszélő hangnemben)

„Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy ember, aki egyszer egy nagyon sötét éjszakán mendegélt egy úton..."

TABO: (Könyörögve kiabál) He, Tota, könyörgöm, ne meséld el,

kiver tőle a, veriték...

TOTA: Akkor mondd.

TABO: (Megtört hangon) Hát, két órán keresztül hiába próbáltam megölni, és egyszercsak úgy elkezdtem félni, hogy egész éjjel úgy csináltam, mintha kutya lennék. És... (elhallgat).

TOTA: És, Tabc, és?

TABO: (Hégykézlábra, ereszkedik, és ugatni kezd) Vau, vau, vau..

42