Pinera, Virgilio: Két vén ijedős. (Dráma két felvonásban) - Drámák baráti országokból 16. (Budapest, 1985)

Bizony, te állat, mert amikor halott leszek, akkor csak egy halott leszel, semmi más, érted, semmi, de semmi más.

DOTA: Be fáraszd magad.... Máris halott vagyok. És te is. Nem

látod, hogy halottak vagyunk?

TABO: Halottak vagyunk, Tota? Igazán azok va,gyünk?

TOTA: Esküszöm. Nézd csak meg, hogy félsz-e még?

TABO: (Leszáll Totárél és lefekszik mellé) Egy csöppet se félek. (Szünet) Egész jó itt melletted! Most csinálhatunk Bármit, ami csak az eszünkbe jut. Például összetéphetjük a kérdőivet. (előveszi a kérdőivet) Itt a tiéd. (Odaadja neki) Tépd össze. (Összetépi a magáét)

TOTA: (Összetépi a kérdőivet) Ez aztán a boldogság! Olyan,

minha újból születnék, se büntudai, se szégyenérzet. Mindig vitatkozunk, egymás haját tépjük, de a végén mindig megegyezünk.

TABO: Igen, a végén megegyezünk, mindig megegyezünk. (Megsimogatja) Tota, Totácskám, mi lett volna velem nélküled?

TOTA: És velem! (Megsimogatja) Tabóm! Tabócskám! (Szünet) Olyan

jól érzem magam, hogy szeretném folyton halottnak tetetni magam, mig csak meg nem halok.

TABO: Jaj de jó ötlet, Tota, de jó kis ötlet! Halottnak tetettjük magunka,t, mig csak meg nem halunk. Ez egy szenzációs ötlet, anyóca. (szünet) Itt aztán nem lesz többé félelem (Megfogja, Tota karját) Gyere, megöljük!

39