Pinera, Virgilio: Két vén ijedős. (Dráma két felvonásban) - Drámák baráti országokból 16. (Budapest, 1985)
üvegcséit nem ismeri. - Szabad vagyok, magamban újra! Estére holtrészeg leszek! Eélést, fájást nem érezek! Kifeküszöm a kocsiútra... ÍTota, mellé fekszik) TOTA: (Kinyitja a szemét, fölemeli a fejét) Kifeküdtál. TABO: Ki, te bárcabitorló. (Kinyitja a szemét) TOTA: Jól van, vén szarházi, akkor most halottak vagyunk. TABO: Úgy bizony, Tota, halottak. (Tota felé fordítja a fejét; Szünet.) Úgy van, ahogy mondod. Nem félek TOTA: Még a tükörtől se? TABO: Még attól se, Tota; most már nem vagyok se öreg, se fiatal, csak halott. (Szünet) És hol lehet most Tabo és Tota? TOTA: (A színpad hátulja felé mutat) Ott vannak, ott, látod! Eélnek. TABO: (Előrehajol) Igen, félnek, nagyon félnek. Most ők félnek. TOTA: Tessék, egész életükben csak minket ijesztegettek, most meg... TABO: Most meg a kezünkben vannak. A kezünkben. Most megfizetnek. (A színpad hátulsó része fellé megy.) Nézd őket, nézd... (Kiabál) Tabo, Tabo, itt vagyok! TOTA: (Megy Tabo után, kiabál) Tota, Tota, itt vagyok! 25
