Plenzdorf, Ulrich: Legenda a végtelen boldogságról. Játék a hasonló című regény nyomán - Drámák baráti országokból 15. (Budapest, 1985)

/ÉN/ senki sem felejti el, amikor Friedrichshain

a Frankfurti sugárúttói jobbra szinte teljesen romabdőlt, meg szinte a teljes Koppen

út, a fél Gyümölcs utca, a Küstrini tér, a

Keleti pályaudvar, amelyet azelőtt Sziléziai pályaudvarnak hivtak, nos, akkor a Singer utca is majdnem teljesen rombadőlt. Legalábbis mi, akik a pincékben ültünk, igy gondoltuk, miközben utolsó óránkra vártunk. De több minden maradt épen, semmint gondoltuk volna. Ez pedig azért történt igy, mert a Singer utca majd mindegyik falát tiszta cementből húzták föl* Ez 1890-ben volt, emikor még Zöld utcának hivták. És ahol most a telefonfülke, ott egy öreg pumpa állt,

ahol faul és Paula gyerekkorukban játszottak, Oly elválaszthatatlanok voltak, mint fivér és nővér. Az egész utca azt gondolta, hogy egy pár lesz belőlük* De Paul akkor főiskolára ment, azután pedig Oroszországban tanult. Paulának pedig pénzt kellett keresnie. így hát elszakadtak egymástól, Amikor Paul hazatért, Paulának már volt egy gyermeke. A férj nagyivó volt,

Paula segíteni akart rajta... Senki sem látta többé a fickót. De a gyerek, egy kislány, szép volt. Szakasztott olyan, mint

7