Plenzdorf, Ulrich: Legenda a végtelen boldogságról. Játék a hasonló című regény nyomán - Drámák baráti országokból 15. (Budapest, 1985)

/PROFESSZOR/ amik egyszerűen nem mennek. Az embernek nem lehet meg mindene. Ha konyitanál a filozófiához, azt mondanám neked: az esz­mény és a valóság soha nem fedi egymást. Valami mindig lemarad! Te nem vagy rá ké­pes, hogy harmadik gyermeket is világra­­hozz! Ott vérzel el nekem a műtőasztalon! PAULA Semmi esélyem nincs? PROFESSZOR Semmi. PAULA Egyáltalán semmi? PROFESSZOR Ezt igy nem lehet megmondani. PAULA Akkor megtartom! PROFESSZOR Hányadik hónapban vagy? PAULA Az elsőben. Fiú lesz. MIM) /könyörögve/ Paula ! PAULA Vagy lány. MIM) /könyörögve/ Paul! PAUL Igen! - De Paula ilyen volt és én nem tudtam úgy Paulával élni, hogy ne vele éljek. Mit lehetett itt mondani? Igent vagy nemet, és Paula igent mondott. X ÉH Ettől az órától kezdve Paul és Paula elválhatatlanok voltak. Senkit nem lepett meg, és a legkevésbé engem, hogy már egy hét múlva azt beszélték a Singer utcában: 60

Next

/
Oldalképek
Tartalom