Plenzdorf, Ulrich: Legenda a végtelen boldogságról. Játék a hasonló című regény nyomán - Drámák baráti országokból 15. (Budapest, 1985)
PAUL HAVERJA Vs1amennyiünknek megvannak a gyöngéi! PAUL Hs meg kell őket bocsájtani. PAUL FELESÉGE De hát erre semmi szükség, Paul. PAUL Akartad, hogy eljöjjek? PAUL FELES PIGE Hát persze, föl is hivtalak. PAUL iáilyen szép ez... Inez! Magyarázattal tartozol nekem! PAUL FELESÉGE Valamennyiünknek megvannak a gyöngéi. PAUL Es meg kell őket bocsájtani. /Paul haverja föllélegzik. Ugy látszik, most már elmehet. Tudtára adja Paul feleségének. mit kell tennie: el kell csábítania fault! A Tánctanárnak pedig szigorúan megparancsolja, hogy maradjon a búvóhelyén. Aztán el./ Olyan szép vagy, Inez! Visszevittek a munkahelyemre, próbaidőre. PAUL FELESEGE De hát ez... nem fontos, Paul! En egészen egyedül vagyok, ü, te kis butám, te! /Paul fölugrik, eltaszitja a feleségét. aki fölsikolt. Uyakoncsipi a Táncmestert, aki majd belehal rémületébe. De Paul maga is szinte meghal - a nevetéstől. Átöleli a Táncmestert. megcsókolja az arcát. a nevetéstől nem jut szóhoz. Felesége is nevetni kezd./ PAUL Egész másképp intézzük el ezt, barátaim, egészen másképp. Táncoljatok csak nyűgöd-55
