Plenzdorf, Ulrich: Legenda a végtelen boldogságról. Játék a hasonló című regény nyomán - Drámák baráti országokból 15. (Budapest, 1985)

1. FIATALKORÚ Nincs itt semmiféle konkrétum. Az ember

szomorú és ekkor vérző szivet fest a falra, s ha másnap éjszaka egy másik vérző szivet mázoltak mellé, akkor az ember azt

kérdi magától, hogy vajon mások is ilyesmit éreznek-e, és ez segit.

5, UR És ki adta az ötletet?

4. FIATALKORÚ Az öcsém tengerész. Ő mondta, hogy ha valaki szomorú, akkor az egész világnak rosszul megy a sora,

5# UR Badarság! - Legyen becsületes és mondja

meg, mivel nem ért egyet. Nálunk az emberek nyíltan közölhetik a véleményüket, nem kell a falra pingálniuk, - Talán az a baj, hogy nem tengerészek vagy még nem tengerészek és nem járhatják a világot? Vagy ilyesmi?

1, FIATALKORÚ Mi mindennel egyetértünk.

5. UR Ki akar maguk közül tengerész lenni?

/Mindenki fölemeli a kezét./

Szigorúan figyelmeztetnünk kell rá magukat, hogy szivek felmázolása és egyéb falmelléki megnyilvánulások a jövőben komoly következményekkel járnak. Értesítjük a szüleiket. Elmehetnek.

ÉN Később aztán egyikük sem lehetett tengerész.

6. UR Nem volt rá mód.

43