Plenzdorf, Ulrich: Legenda a végtelen boldogságról. Játék a hasonló című regény nyomán - Drámák baráti országokból 15. (Budapest, 1985)

/PAUI/ hol pedig a máglya mellett ülő indiánnak.

Arról azonban nem kezeskedhetem, hogy a többiek is igy éreztek, A legtöbbüknek vonzóbb családi élete volt, mint az enyém. Nekem viszont érdemrendjeim voltak, meg kitüntetéseim. Előléptettek és tudtam, kik az ellenségeink,

ÉN Szombat délután,egy faluban

/Paula nevetéssel küszködik. Előkészül a Paullal töltendő szerelmes éjszakára. Paul feláll és megteszi az ismert három nagy ugrást, a többiek utána. Paula az útjukban

áll./

PAUL Ez egy elhagyott falu, ahová ellenséges

ügynökök húzódtak vissza. Miután a helyi

lakosságtól nem kapták meg a remélt támogatást, brutális eszközökkel a végsőkig védelmezik életüket. Ezúttal mi vagyunk az

ügynökök. Őrszemek, felállni! Én vagyok a felderitő. /Előtte áll az 1, és a 2. Harcos - és Paula, aki levette ruháját./

Adler, kérem, siessen. Bekeritettek minket. Vizsgáld át a terepet, Rodger.

/Paul hasrafekszik és hátrakúszik az 1, és

2. Harcoshoz./

2. HARCOS Állj! Ki az?

1, HARCOS Kérem a jelszót!

30