Plenzdorf, Ulrich: Legenda a végtelen boldogságról. Játék a hasonló című regény nyomán - Drámák baráti országokból 15. (Budapest, 1985)
/PAUI/ bonyodalmakhoz vezethetett a nemzetközi porondon, amelyen nagyon könnyen elcsúszik az ember, ha nem korrekt, méghozzá a magánéletében is, vagy is, ha ezen a téren nem kristálytiszta minden és nem felel meg a normáknak. PAULA Napi nyolc órán át üvegvisszaváltó vagyok, de azután megkezdődik a magánéletem, amibe senki nem dughatja be az orrát, ha én nem akarom. Ez igy van és kész. PAUL Olyan életet akartam élni, amely teljes egészébe megfelel a normáknak, minden szempontból normális, áttetszőén tiszta, mint egy üres, tisztára söpört szoba, amelyet mindenki egyetlen pillantással felmérhet. ÉN Ezért aztán Paul csak akkor tudott ismét a többiekhez szólni, amikor elhatározta, hogy soha többé egy ujjal nem ér Paulához, mert tudta, hogy Paula nem fegyelmezhető. Paula legszivesebben mindenkinek elmondta volna a Singer utcában, hogy Paul az övé és szereti őt. Úgy kezdődött a napja, hogy faképnél hagyta Saftot a kocsijával és gyalog ment a kisfiúval. Mi az, hogy ment! Táncolt! És azt mondják, kombinéban szolgálta ki a vevőket, mert csupa boldogság-
