Plenzdorf, Ulrich: Legenda a végtelen boldogságról. Játék a hasonló című regény nyomán - Drámák baráti országokból 15. (Budapest, 1985)
/PAUI/ valamiféle intézet igazgatója lesz. Mert egyetlen főnök sem lehet tovább főnök, mint ameddig él, ráadásul mindig újabb « intézetekre lesz szükség, azokba pedig főnök kell, nem igaz? X ÉN A Singer utca minden reggel a következő színjátéknak lehetett tanúja: háromnegyed nyolc. Paulék oldalán kitárul az új épület kapuja. Kilép Paul, mindennap más, kifogástalan szabású ruhában, hófehér ingben, hozzáillő nyakkendővel, kezében lapos, fekete táska, fején mindig kalap, nyáron világos szinü, szellős, télen pedig sötét filc. így lép oda szolgálati kocsijához, amely öt perce vár rá, és helyet foglal a főnöki ülésen. A kocsiban két kollégája ül, aki pontosan úgy fest, mint ő. Az egyik Paul haverja, a másikat Paul mindig Pieslingnek szólította. Ahogy Paul beült, a sofőr indított, Paul pedig elővette lapos táskájából az újságot és az arca elé tartotta, s a másik kettő is kiveszi táskájából az újságját és ők is az arcuk elé tartják. Ugyanakkor lép ki Paula a mi házunkból. Egy időben 13
